Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A népképviseleti országgyűlési választások 1848 nyarán
Van azonban egy kis komoly oldala is a dolognak, mert a kitűzött 14 napi idő alatt mintegy 400 választó Íratta be magát s ezen törvényes idő eltelte után alig két három nap alatt öt híján 800 számra szaporodott a választó sereg. Egy két ember tiltakozott ugyan törvénysértés ellen, de maga a követjelölt kimondá, hogy mivel a minisztérium és országgyűlés is minél szélesb alapra kívánja fektetni a követválasztást, annál fogva azt, mi történt nem rosszalja. A választmány is elfogadta mint a 795 választót, a bíró pedig innepélyesen aláírta. Történik azonban, hogy miután nem az lett követ, kit az erőltető rész akart, minden politikai hitvallás mondogatása után is, mert Bessenyei szavazata 117 számmal ugrott többre, egy főtiszt mindjárt óvását jelentette ki, s utána többen is azt tették. De ugyan kérjék meg kendtek szegény emberek — bár a törvényt nem tudjuk is, úgy mint azon bölcs urak — hogy ha hibás volt az összeírás, mért nem emelt szót'a főtiszt úr választás előtt? Miért írta alá bíró úr, minek éppen akkor jelentgetni az óvást, midőn célúkat el nem érték. Oh ez éppen oly igazság: Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. No jó emberek, semmivel sem tudtátok volnajobban kimutatni fogatok fehérét, beszélhettek ti csengő pengő szavakban, ha igy magatok tapodjátok a törvényt és igazságot. Nem lehet azonban itt tisztelettel nem említni a választási elnök Karassai István1 urat, ki mindenben legigazabb és igazán becsületteljárt el. Isten éltesse az igaz embert! Törvényt nem tudó. b) Gyulai követválasztás A nép, mely annyiszor csalva volt, bizalmát elvesztette, midőn országgyűlésre kellett követet választani. Gyula három nyelvű és vallású város. És nem igen tudott egyént választani, kiben központosuljon választása. így a német város nagy tömege oly egyént tűzött ki, kiről azt hiszi, hogy az urak megbuktatták. Az úri rész és pártja mást. A reformált és oláh rész harmadikat. Bessenyei, Stummer, és Kenézi voltak követeknek kijelölve. Míg azonban a választási idő eljött, többen beszéltek velem, és rémítének, hogy mint reformált segéd papot nehány úr az összegyűlt nép előtt iszonyún lerágalmaz. Igen, felelék én, de majd felelni fogok rá. - Az nem lehet, mond: a rágalmazó rész, mert a nép engem nem hallgat ki, úgy vannak megtanítva, hogy csak azt hallgassák el, míg engem gyaláznak, és ha én felelni akarok, ne hallgassanak ki. No ez ugyan gyönyörű szabadság és egyenlőség, úgy-e hazámfiai, Gyulán tudják némely urak, mint kell országgyűlési követet választani. Azonban itt meg kell említenem, hogy melyik törvény parancsolja azt, hogy mikor követet kell választani, akkor egy némely ember kiálljon mást szidni. Pedig ugyancsak törvénytudó embereknek tartják ám magokat, kik ezt cselekedték. Hiszen ha valaki ellen kifogásuk van, mért nem cselekedtek törvény szerint? ott van az 1848. évi V-ik törvény 19. paragrafus, hogy „a ki más bejegyzése ellen észrevételt tenni kíván, a középponti választmányhoz folyamodhatik.” De az észrevételekbe semmit sem írtak, ők csak a nép előtt akartak rágalmazni, hogy követté ne lehessek, ami lenni nem is szándékoztam, hacsak sokan 104
