Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)
Szita László: Dokumentumok
(Egykorú nyomtatvány.) Bécs. Extra Schreiben. 1691. No.(Auß Wienn/vom 11.Februarii) A müncheni Mercurii Relation oder Wöchentliche Reichs Ordinari Zeitungen 1691. Num. 8. Február 24-i száma egy február 15-én kelt bécsi tudósításra hivatkozva jelentette: „ A legutóbbi tatár vereség folytatódik, amely szerint az ellenségből 1000 főt megöltek és kb. 300 főt fogságba ejtettek. A nagy számbeli fölényben lévő ellenség ötször támadott a szorosokra a Körös folyók mentén, s amikor Pollandt ezredes megérkezett, sikerült őket teljesen tönkre verni. A magyar huszárok Nagyváradnál ugyancsak megsemmisítettek egy tatár-török portyát, és kb. százukat megölték. A Gyula felé és már a város közelébe ért menekülő tatár különítményt a várbeliek szeme láttára teljesen megsemmisítették. Egy futár szerint Pallay ezredes és Antoni ezredes Lúgos környékén, hazafelé menekülő 500 főből álló tatár csapatot vert szét, többségüket legyilkolták. Karánsebes mellett a Gyula alól menekülő - 500 főből álló - tatár különítményt, pasájukkal együtt bekerítettek és tönkre vertek. 1 1691. január 25-én. 27. 1691. március 15. Bécsi haditudósítás Szeged, Csanád, Gyula térségében történt összecsapásokról Szegedről jelentették, hogy a magyar gyalogos és lovas hajdúcsapatok gyakran kirajzanak. Most Becséről jövő erős tatár portyával csaptak össze. (A helység 8 mérföldre van Szegedtől.) Ezek a tatárok gyújtogattak Szatmárban is és pusztították a falvakat. Foglyaik szatmári parasztok voltak. A hirtelen bekerített ellenségből 200-at megöltek, és két altisztet foglyul ejtettek. Egyiküket Szatmárba küldték parancsnokukhoz, hogy a fogságban lévőkről tárgyaljanak, a magyar különítmény 300 lovat zsákmányolva visszatért a helyőrségbe Szegedre. Ugyancsak magyar hajdúkülönítmény Zentárói kiindulva Temesvárra, majd a Maroson keresztül Gyula alá érkezett. A portya során 60 tatárt lekaszaboltak, akiket a támadás váratlanul ért, mert téli szállásban voltak. Gyula közelében ezekből 40 főt foglyul ejtettek. Visszatérésükkor váratlanul lerohanták Karlovácot (ez török hely), és mind a katonaságot, mind az asszonyokat és gyermekeket legyilkolták, csupán a kádinak és a bégnek kegyelmeztek, gazdag zsákmánnyal tértek vissza. Ezt a példát követték a szegediek is, akik kb. százan gyűltek össze, és kora hajnalban megrohanták a csanádi palánkot, az összes törököt megölték, kifosztották, majd felgyújtották a palánkokat. A támadást követően a törökök Gyula felé elmenekültek. 85