Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)
Szita László: Dokumentumok
Kolozsvár melletti haditáborból a császárnak küldött jelentésében arról számolt be november 6-án, hogy két török palánk: „ Sirok (Zirock) és Szirek (?) kapitulált és a megegyezés alapján 100 főnyi legénységüket Gyuláig kísérték. A két palánkban annyi élelmiszer volt, amellyel az egri őrség négy hónapig tudott volna létezni..." (Journal, 1687. november 9.). 8. 1688. február 9. Tudósítás Thökölynek a Körösök vidékén végrehajtott portyáiról, a falvak kirablásáról és meneküléséről Gyulára Thököly Felső-Magyarországon ide-oda vonult, s mivel a Körösök még nem fagytak be, szabadon portyázott csapataival. Heissler tábornok úr, aki Debrecenben állomásozott öt ezreddel, képtelen volt csapataival beérni. De miután a fagy beállott, a nevezett ezredes erős csapatokkal indult a portyázó hajdú, tatár, török egységekből álló T/iötó7y-különítmény felkutatására. Mikor hírül vette, hogy Thököly 2000 emberével Nagyváradtól 2 mérföldre Telek 1 faluban szállásolt el, menetét haladék nélkül arra irányította. 9-én megtámadta a felkelőket és olyan súlyos vereséget mért rájuk, hogy a legjobb talpasaiból több mint 600 maradt a csatatéren, 800 foglyot ejtettek, akik között 18 tiszt volt. Fogságba esett Jenő várának kapitánya, akit Thököly a legjobban sajnált. Tizenhét zászlót, 328 lovat, és nagyon sok felszerelést zsákmányoltak császári és magyar hajdúcsapataink. Mint mindig, most is Gyula török végvár adott menedéket Thököly seregének. Thököly hamarosan elhagyta Gyulát megmaradt serege megtépázott legénységével. A sebesülteket kénytelen volt hátrahagyni Gyula palánkvárban, ahol mint korábban is, gyógyították katonáit. Heissler a foglyoktól megtudta, hogy Thököly a minap Gáspár Sándort a Szatmár nevű grófságba 2 küldte, hogy szedje be itt még létező falvakból az adót. A tábornok úr ismét csapatokat küldött ellenük, azonban mielőtt beérték volna őket, a lázadók már öt falut kiraboltak, és a zsákmányukon kívül néhány foglyot is magukkal hurcoltak. Egyik csapatukra - valószínű az utóvédükre - rajtaütöttek, a kirabolt falvakból szerzett zsákmányukat és néhány halottjukat maguk mögött hagyva, megtalálták a menekülés útját, s az üldöző császári csapatok és magyar hajdúk nyomukat vesztették ismét. A 28 foglyot, akik többnyire a községek bírái és elöljárói voltak, sikerült kiszabadítani. 62
