Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)
III. A Körösök és a Maros vidéke török elleni küzdelmének egykorú irodalmi és levéltári forrásai
részlet. 70 pedig egykori hadijelentés, amely a müncheni, bécsi, frankfurti, vatikáni, hanaui sajtóból származik. A hetven sajtó-haditudósítás közülinek forrását levéltári irattal identifikáltuk, megállapítva hitelességét, forrásértékét. Több korábbi tanulmányunkban utaltunk már a haditudósítások keletkezési szisztémájára, forrásértékére. Döntő részük tábori tudósítás, amelynek sokszor szerzője, vagy a hírt hozó személy kiléte is ismert. Másik jelentős részük eredeti jelentés, hadinaplórészlet, vagy más jellegű irat publikálása, vagy „ kiszivárogtatás", esetenként hivatalosan a sajtó részére kiadott dokumentum. Nagy számú az olyan tudósítás, amely úgy keletkezett, hogy az eseményekre (udvari ünnepség, vendégfogadás, vadászat, körmenet, ünnepi mise, díszszemle a Favoritenben stb.) a közlemény szerzőjét vagy hivatalosan kirendelték, vagy magas rangú személy protekciója révén pontos információt szerezhetett, mint meghívott szemlélhette az eseményeket. Egyszóval a modern újságírás hírszerkesztésének elemei tűnnek fel. A választófejedelmek, akik közül többen hadsereg főparancsnoki tisztet is betöltöttek (Lotharingiai Károly, Maximilian Emanuel, Erős Ágost szász választófejedelem, Ludwig Baaden őrgróf), maguk is rendelkeztek újsággal, vagy egyben kiadói feladatokat is bízott ismert nyomdászokra, így válik érthetővé, hogy az eseményekkel egy időben olvashatták Lotharingiai hadinaplóját, Max Emanuel 1687. majd 1688. évben vezetett ún. parancskönyvét, a hadsereg diáriumát, Baaden jelentését a császárnak, az elfoglalt erődök és várak hadÜeltárait, sőt haditerveket. Ezen utóbbiak nem egy esetben megdöbbenthették az olvasót, mert az esemény, a támadás pár napon belül meg is valósult. Úgy tűnik, hogy a kiadók és szerzők pontosan tudták, hogy mire a híranyag eljuthatott a távoli ellenséghez, már nem árthatott a híranyagot rendelkezésre bocsátó személynek, s nem sértett hadiérdeket. 1682-től fokozatosan a nyugat-európai újságok, röplapok, a rendszeresen, hetente egy, sőt két alkalommal megjelenő „ WochenZeitungok", „ Extra-Zeitungok" tartalmában óriási változást figyelhetünk meg. A Délkelet-Európában, mindenekelőtt Magyarországon folyó törökellenes hadjáratok hírei, tudósításai, ritkábban az események elemzései foglalják el e lapok szinte teljes terjedelmét. 1688 végétől, amikor a francia hadsereg hátba támadja az európai keresztény szövetséges hadsereget, féltve kontinentális hatalmi érdekeit, nemcsak a Habsburg Birodalom területén megjelenő lapok, hanem a német fejedelemségek több száz kiadóra kiterjedő orgánumai is szinte a haditudósítás eszközeivé válnak. 8 8 Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között. In: Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 23. Kaposvár, 1992. Szerk.: Szili Ferenc. 299-320. p., továbbá Szita László: Az 1687. évi török elleni hadjárat a haditudósítások tükrében. In:Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv. 24. Kaposvár, 1993. Szerk.: Szili Ferenc. 47-77. p. 48
