Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

II. Gyula felszabadulása a török uralom alól

lakosságtól elrabolhattak volna, nem volt arányban azzal a kockázattal, ami a városfalon kívülre történő kirajzás jelentett volna.

8 A bajor követ két hónappal később, valószínűleg ezen jelentésére visszatérve írta a Németalföldön tartózkodó választófejedelemnek, hogy a „...gyulai törökök megpróbálják csak a harcra alkalmas legénységet a várban tartani, a többieket Temesvárra eljuttatni, mert a katonaságot nem lehetett gyarapítani, de így is nagy az ínség...". Megegyezés nélkül ez a terv képtelenségnek tűnik, hisz ekkor már erős katonai egységek sem juthattak be a városba és várba.

9 Számtalan hadijelentés alá is támasztja ezt a helyzetet. A Temesvárról és még távolabbról tervezett és szervezett konvojokkal kapcsolatban mindig azt említik, hogy Gyulára indulnak, vagy már útban is vannak. Ezek azonban soha nem keltek át a Maroson. így vagy vakhírek voltak, vagy valóban elerőtlenedtek, s a célba érés előtt felbomlottak.

10 Figyelemre méltó Zenarolla páter, 1688 után Székesfehérvár főkáptalanja, Lamberg grófhoz küldött levele, amelyben Gyula palánkváros lerohanásáról tudósított. Mint korábban már több esetben, a palánkot gyorsan leküzdötték Pollandt csapatai, de a várral nem tudtak mit kezdeni, nem lévén semmiféle ostromszerük, mivel a szorosra zárult blokádban csak arra ügyeltek, hogy az élelmezést, vagy katonai egységek bejutását akadályozzák meg. Nagyjából egy időben a haditanács - nem először - két utasítást küldött Pollandtnak. Egyik szerint Lippáról ostromszerek szállítására adott parancsot, majd ezt követően, pár nappal később azt a parancsot küldték a blokád vezéréhez, hogy a brandenburgi őrzászlóaljakat sürgősen küldjék Pátervárad alá, a fősereghez. (Tudjuk, hogy ott a helyzet eléggé válságos volt, s mindenhonnan újabb csapatokat vontak össze, remélve, hogy döntésre tudják vinni a török ellen a hadi vállalkozást.)

11 A haditanácsi döntésnek kétségkívül volt realisztikus indoklása is, mert többek között ez olvasható benne: „ ...a gyulai törökök kitörésétől nem kell tartani, mert újabb emberveszteségeket nem szenvedhetnek el, már is kritikus az őrség katonai ereje, s még egy erősebb támadást sem tudnak elhárítani, amit egyelőre nincs módunkban elrendelni...

12 Gyula bármilyen módon történő felmentése már teljesen irreális terv volt. A haditanács jobban tájékozott volt, mint a török hadvezetés. Szinte érthetetlenül állunk azon vélemény előtt, hogy a péterváradi táborban a nagyvezír a török visszavonulást többek között azzal is indokolta, hogy 8 München, Bay HStA kästen schwarz 281/1694. 9 Uo. 1694. június 16. sz. jelentés. 10 Lásd e kötet 101-102. sz. dokumentumát. 11 Bécs, Kriegsarchiv AFA 1694.13-9. 12 Uo. 41