Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

II. Gyula felszabadulása a török uralom alól

győzelmeket arattak 1689-ben. Ennek azonban az volt az előzménye, hogy Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Eger, Várad, Gyula köré vezényelt őrcsapatokból vontak el erőket. így a blokádokban kevesebb császári erőt alkalmaztak. Mindenütt a „nemzeti csapatok" jelentőségének növekedését láthatjuk, akik - Ludwig Baaden fővezér szerint - jobban szolgáltak és ügyesebbek voltak a blokádharcban, mint a császári csapatok." Az erők csökkenése ellenére sikeresnek bizonyult a kiéheztetés taktikája, amely mindenütt együtt járt a környék tudatos elpusztításával, a gabona tönkretételével, a lakosság elköltöztetésével vagy elvándorlásával. Már 1687 decemberében Eger kapitulált, majd 1688-ban Székesfehérvárt kényszerítette térdre az éhség, a tüzelőhiány. A következő esztendőben azután Szigetvár adta meg magát, s 1690-ben háromévi blokadírozás után Kanizsa is erre a sorsra jutott. A felsorolt fő erősségek közös vonása az volt, hogy már a felszabadított területeken, döntő császári katonai fölényt mutató területeken feküdtek, ami önmagában is szinte legyűrhetetlen nehézségeket jelentett az élelmezés, a munícióval történő ellátás terén. Továbbá lehetetlen volt számukra, az élelmezési céllal szervezett és védelemmel ellátott konvojok megszervezése, a császári csapatok kezében lévő terepen történő célba juttatása. Gyula esetében az akadályok nem állnak fenn. Nem véletlen, hogy majd egy évtizeden át elszigetelt, majd egyre erősödő blokád zárta körül, amelynek feltörésére permanens harc alakult ki. Ez a harc ugyanazokkal a körülményekkel járt, ami a környék elpusztulását illeti. Az időben hosszúra nyúló blokád és „ konvoj háború" mindig újabb erőt kapott a két harcoló birodalom pillanatnyi sikereitől, vagy vereségeitől, a főhadszíntéren végbement változásoktól. A blokád szorosabbra zárása erősítette a törekvést a konvojok szervezésére. A következőkben e harcászati eseményeket, hadivállalkozásokat vázoljuk fel a Körösök vidékén fekvő legjelentősebb török vár, Gyula viszonylatában. Nagyvárad ostroma és elfoglalása többek között azért sikerülhetett, mert a szövetséges csapatoknak sikerült megszervezni már 1690-től, majd azt követően mind erősebb őrvonal kiépítésével a Maros vonalának védelmét. Ez az őrvonal a kisebb különítményeket visszavetette, az erősebb csoportokat lelassította, és így Szegedről vagy Szolnokról, illetve Veteráni vezetésével Erdélyből időben érkezett az erősítés. Az őrvonal megszűrte a felderítő és támadócsapatok behatolását a térségbe, a Körösök vidékére. Természetesen ez nem egy olyan hadizár volt, amely „légmentesen" lezárta az átkelőket. Korszakunk éppen azzal jellemezhető, hogy az összecsapások folyamatossá váltak. 1692 nyarától 34