Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

a parancsot kapta, hogy Bécs felé meneteljen és a Római Birodalomba vonuljon. Ha ez csakugyan megtörténik, szükségesnek tartom, hogy a styrumi lovasság helyébe a D. Oria-i lovasság foglalja el Debrecenben az előbbiek szállláshelyét és a komisszáriátus ne intézkedjen másként. D. Oria márki dragonyos-vértes nehézlovasságának kell adni, a számára kell kijelölni ezt a szálláshelyet. Ami Nagyvárad ostromát illeti, arról az a véleményem, hogy mind a német, mind a magyar és rác seregek fegyelmezetlenek és a törökök ki-be járhatnak ennek következtében a várból. (Erről egyébként, ha alkalma van, bármely ellenőrző személynek, megbizonyosodhat.) Bombázások folynak ugyan valóban, de amint ezt az A és B alatti mellékletekből Őfelségéd láthatja, nem olyan hatékonyak, amint elvárható lenne. Ettől függetlenül egy percig sem kételkedem abban, hogy a vár rövidebb vagy hosszabb időn belül el fog esni, hacsak máshonnan segítséget nem kap. Várjuk, hogy gróf Auersperg tábornok csapataival megjelenjen, mert akkor a vár körüli zárlatot tökéletesíteni tudjuk. A legfőbb parancsnokságunk többször jelezte már, hogy az a szándéka, hogy a vár körülzárásával kényszerítsük az ellenséget a megadásra, de eddig ez csak szándék maradt. A vár védői abban reménykednek - ezt mondják a kémeink -, hogy a segítség nem marad el és magát a szerászkiert [főparancsnokot], Toppal Husszein basát is selyemzsinórral megfenyegették, ha nem vet véget a zűrzavarnak és katonasága fegyelmezetlenségének, akkor el lehet készülve arra, hogy felakasztják. Erre a pasa is nyakló nélkül akasztja a tisztjeit, hogy sorsát elkerülje. Thököly és Petrozzi és a hozzájuk húzó lázadók a tatárok fogságába estek és az a gyanúnk, hogy ez a zűrzavar az oka annak, hogy az ellenség nem siet Nagyvárad segítségére. Ez a mi szerencsénk. Az élelmiszerkészletekben beálló és meglévő hiányosságnak az a nagyfokú szárazság az oka, amely az idén Temesvár, Gyula és Jenő környékén fellépett, és olyan nagy volt, hogy bár az ottani ezredek parancsnoka, gróf von Guetenstein alezredes mindent elkövetett, hogy a Szeged környékén élő magyarok és rácok Lippa felé vonuljanak és kíséreljék meg Jenő megsegítését abban a reményben, hogy valami hasznosítható élelmiszert odaszállítsanak, amit azok minden órában vártak, és amely megkönnyítette volna, könnyebbé tette volna Várad ostromát. Időközben az ellenség elhagyta az Erdélyben fekvő Sólyomkőt és azt pár hajdúval, akik Somlóról jöttek, elfoglaltuk, megszálltuk. Remélhetőleg Panmesű (Bánmező?) és más környező falvak lassanként 114