Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

ezért nem áll módjukban, hogy Nagyvárad helyőrségének segítséget nyújthassanak. Erős azonban a reményem, hogy a Császár Őfelségének a legalázatosabban jelenthetem a közeljövőben azt is, hogy az Erdély megtisztítására vonatkozó terveim is valóra válnak. Erdély határán fekvő raktáraink többnyire a Tisza vonalán fekszenek, és azoknak feltöltése Temesvár elleni felvonulás biztosítása végett elengedhetetlen. Mivel ez a vidék fában igen szegény, lehetetlennek tartom, hogy ott olyan mennyiségű fát kitermelhetünk, amely hidak építésére alkalmas lenne, abban az esetben, ha Belgrád megostromlására sor kerülhet. Ez a vállalkozás, amelyet most hajtunk végre, alkalmas arra, hogy egy elkövetkezendő időben javunkra váljék, amikor Őfelsége parancsára Belgrád ostroma lesz a cél. Mindaddig, amíg az utolsó vármegyék, amelyek Belgrád közelében fekszenek, nem kerülnek a Császári Csapatok fennhatósága alá, aligha remélhető, hogy Belgrád ostromára a Császár Őfelsége a parancsot kiadja. Mindenesetre már tegnapelőtt, azaz jó időben meg kell tenni az előkészületeket, és igen nagy gondossággal és szorgalommal azon kell lennünk, hogy a legnagyobb egyetértéssel kidolgozzuk Belgrád megostromlásának tervét. A magam részéről ennek a feladatnak végrehajtását egyszerűen Őfelsége a Császár és birodalma iránt érzett hűségben és felelősségem teljes tudatában kívánom végrehajtani nemcsak azért, mert ezt a szolgálatot magamra vállaltam, és ezért minden alkalmat és eszközt megragadok, és a jövőben is meg fogok ragadni - erre kötelez Császárom iránt érzett hűségem és kötelességtudatom is -, hogy minden irányba tájékozódjam és Őfelségét tájékoztassam mindazokról a tényezőkről, amelyek a legfőbb cél eléréséhez szükségesek. Sem elhallgatni, sem túlértékelni nem fogok és nem akarok semmit, de amit szükségesnek látok és fontosnak tartok, azt mindenkor a Császár Őfelsége tudomására fogom hozni, bármi esetleges hátrányom származna is ebből a nyílt szívű őszinteségemből. Ily módon látom csak biztosítottnak azt, hogy a Császár Őfelsége ésszerű ítélethozatalával a leghelyesebb utat válassza, és aszerint adja ki parancsait. Visszatérve a nagyváradi állapotokra, állandó mérlegelés tárgyává teszem, mikor és hogyan használjam fel a rám bízott fegyveres erőt, hogy az hatékonyan és meglepetésszerűen zavarja az ellenséges tábort, és távol tartom magamat attól, hogy kockázatokba és játszadozásokba belemenjek, amelyek csak veszteséget okoznának seregemnek. Ilyen át nem gondolt vállalkozás miatt semmi szükségem nincs arra, hogy feláldozzak 30-40 embert csak azért, hogy az ellenségnek fölöslegesen fitogtassam bátorságunkat. Ezekben a hadicselekményekben semmi érdemlegeset nem látok és 111