Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

folyó vizébe és a mocsarakba nyomta. A várból hozzájuk tartozó törökök közül 50-et lekaszaboltak, parancsnokuk fején kívül tizenöt foglyot hoztak. Az egyik altiszt elmondta, hogy több török és tatár egységet vártak és a hozzájuk csatlakozó gyulai törökökön kívül Temesvárról is elindult egy csapat. Ezeket bevárva Várad megsegítésére vezették volna őket 4 A jelentés a lengyel-török harcok állásáról szóló helyzetképpel zárul. (Egykorú nyomtatvány.) München. Mercurii Relation oder Wöchentliche Reichs Ordinari Zeitungen von anderschidlichen Orthen. Anno 1691. Littera XX. Num. 44.3. November./ Auß Wienn/vom 25. October Olaszi elleni támadásra utalnak ezek az adatok. 2 Ti. a Sebes-Körös Gábor atya = „Tüzes Gábor" = Pater aus Nizza. Pirotechnikus. Irányításával készültek a tüzérségi és a robbanóeszközök. 1683 óta állt a keresztény csapatok szolgálatában. Ott volt Buda ostrománál és számos vár megvívásánál. A török felderítés rosszul volt tájékozódva a Várad körül összevont császári, magyar és rác erőkről. Tervezett különítményük erejénél fogva az ostromlók közelébe sem juthatott volna el. Gyula alatt már ekkor megszervezett rendszeres felderítés folyt, s minden Marosnál lévő átkelő megfigyelés alatt volt, s a Körösök átkelői úgyszintén. Ezen haditudósítást érdemes összevetni Johann Ferdinánd Stoyberer bajor választófejede­lem bécsi rezidens négy nappal későbbi „titkos" jelentésével a magyarországi és az általános diplomáciai helyzetről Münchenbe küldött jelentésének szövegével. Ez az össze­vetés is jól szemlélteti a bécsi haditudósítások jelentős forrásértékét. Világos továbbá, hogy a haditudósítások döntő része, amely nem átvétel valamelyik korábban már megjelent lap híreiből, részint a haditanács, részint különböző udvari körök tudatos „kiszivárogtató" akciója révén kerül mindig nyilvánosságra. Apróbb eltérésekkel szövegazonosságokat fedezhetünk fel olyan fontos, a császárnak szóló főparancsnoki jelentésekkel, haditanácsi döntésekről származó iratokkal, amelyek csak úgy kerülhettek nyilvánosságra, hogy azokat megadták különböző bécsi, müncheni, linzi, frankfurti haditudósítóiknak. Megle­pő, hogy Maximillian Emanuel választófejedelem korábban értesülhetett ezekből Várad és a Körösök vidéke, nevezetesen Gyula alatt folyó eseményekről, mint bécsi rezidensének /. F. Stoyberer futár útján küldött jelentéséből. E dokumentumban közölt tudósítást vessük össze a nevezett rezidens jelentésének szövegét, s ekkor a sajtó haditudósításainak jelentősége felértékelődik: „...Amint azt von Baaden őrgróf futárától, ki tegnapelőtt Nagyvárad alatti táborból érkezett, valamint az általa hozott levelekből megtudtuk, az egyik külső várost lerohanták, amely akciónál elsősorban a Molnár-féle hajdúk viselkedtek bátran. Elszántan nekiindultak a palánknak, egyikük a másiknak a hátára állt és átugrott a palánkon. Olyan rést vágtak, hogy azon a német gyalogság is benyomulhatott, akik enélkül a megrongált városkaput törték volna be, és csak néhány csapatuk elvesztésével juthattak volna az elővárosba. Azt remélik, hogy négy héten belül a másik elővárost is beveszik, elsősorban is a többször említett GabrielBarát „ tüzelékével" akarják a törököket megfélemlíteni. Eközben a hajdúk és a huszárok az erőd mögé húzódtak, és ott elsáncolták magukat, hogy az ostromlottakat szorosabban zárják körül. Továbbá az őrgróf 1500 huszárból álló különítményt küldött ki három csoportra osztva őket. A huszárok egyik csoportja Gyula közelébe érkezett a kémjelentések ellenőrzésére, 105

Next

/
Thumbnails
Contents