Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

tük, miután futóárkokban megközelítettük és három napig tartó állandó támadásainkkal zaklattuk. A mi veszteségünk a támadások során alig mérhető volt, hála Isten egy tisztünk sem sebesült meg. A támadást az előírt formában hajtottuk végre és a sokat tapasztalt legénységünk, amely az élgárdát képezte, az első sikeres támadást végrehajtva, a hajdúkat zúdította az ellenségre, akik áthágva a falakat és a törökökkel megrakott palánkokat ledöntve, egy széles és mély, de víz nélküli árkon keresztülhatolva, elfoglalták a városkát. Ez az egész küzdelem - mint írtam - csak pár napig tartott, könnyen elbántunk velük. Az ellenség először alkudozni szeretett volna velünk a város feladásáról, ez is eltartott pár napig, de aztán sutba dobván a hiábavaló alkudozást, támadást rendeltem el az előírt és szükséges formában. Hamarosan elértük a kívánt sikert és könnyedén leromboltuk a védőfalakat, anélkül, hogy bombázásra lett volna szükség. A Gondviselő Isten abban is megsegített bennünket, hogy igen kedvezőek voltak az időjárási viszonyok és azzal is, hogy a Temesvár környékén tartózkodó ellenséges csapatok akadályozva voltak abban, hogy a városka katonaságának segítségére siessenek. Szeretném remélni azt, hogy a Temesvár környéki ellenséges csapatok nem fognak megakadályozni abban, hogy a Maros folyón csapataimmal átkeljek. A mi csapataink közül hátrahagytam egy megerősített különítményt, mert félő, hogy a tatárok hátba támadnak. Ezt pedig mindenképpen meg kell akadályozni. Erre mindig különös gondot fordítok. Erre a módszerre a tapasztalat tanított. A tatárok különös előszeretettel támadják meg az utánunk jövő szállítóeszközeinket, a szekereket és azokat a vontató lovainkat, amelyek az utánpótlást biztosítják. Itt kell megemlítenem, hogy a Magyar Kamara a megígért takarmányt még nem szállította le a megismételt ígéretek ellenére, pedig arra a lovasságunknak nagy szüksége van, azoknak készleteit és tartalékait nem lehet nélkülözni. Ugyanez áll az élelmiszer-készletekre is, amely két dolog elvesztése esetén nem számíthatunk sikerre. Kérem Őfelségédet, hogy ebben a tekintetben hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy azok pozitív intézkedéseket tegyenek. Őfelségéd mindenkor hűséges és alázattal teli alattvalója: 1691. október 18-án Badeni Lajos őrgróf, nagyváradi haditáborából 100