Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése

Kétségtelenül jóval több helységről közölt-egységesebb, összevethető, bár igen szűkszavú - adatokat, Békés megyében az ismert mezővárosokon és falvakon kívül még összesen 95 lakott helyről. Műve céljáról, létrejöttéről, a vállalkozását segítő és akadályozó tényezőkről a szerző bőségesen tájékoztat az egyes kötetekhez írott előszóban, ezért ezekről a körülményekről nem szólunk részletesen. A vállalkozás sikere most is nagyban fügött a vármegyék hozzáállásától. A Helytartótanács ugyanis több rendeletben kérte fel a varmegyéket Vályi munkájának támogatására. A szerző nyolc pontba foglalt kérdőívet küldött szét, és az erre kapott válaszokat felhasználta az egyes helységekről szóló lexikoncikkek megírásához, illetve utólagos kijavításához. Az első kötet készültekor még csak néhány megyéből érkeztek tudósítások. Ekkor még Békés megyéből sem kaphatott segítséget, hiszen a Csabáról vagy a Békés mezővárosról írott cikkekben néhány szembetűnő hiba fordul elő. Az 1796. évi pozsonyi országgyűlésről azonban a megye követei, Csupor László első alispán és Beliczay József főszolgabíró már hazahozták a könyv egy Vályitól a megye részére adott példányát. Csupor László önként vállalta, hogy a megyére vonatkozó cikkekből kijegyzi a hibákat és közli a szerzővel.'

54 Valóban eleget tett feladatának, esetleg a további kötetekhez is küldött észrevételeket? - sajnos nem tudjuk. Vályi nemcsak a Helytartótanácstól és a vármegyéktől kapott támogatást. Batthyány József hercegprímás jóvoltából áttanulmányozhatta Bél Mátyás kéziratos megyeleírásait is. Békés vármegye kéziratos leírásának segítségével röviden összefoglalt ismertetést adott lexikonában a megyéről, ezenkívül Békés mezővárossal kapcsolatban is merített adatokat a mintegy 60-70 évvel korábban összeállított megyeleírásból. A Vályi által kivonatolt adatok egy része természetesen elavult már. (Ezért állítja, hogy a megye legnépesebb és legnagyobb mezővárosa Békés.) Ráadásul elírások (pl. "Bálmegye" Bélmegyer helyett), pontatlanságok csúsztak be helyenként. Téves összefüggésben idézi a megyeleírásban olvasható mondást, amely természetesen nem ezen a vidéken járta, hiszen itt nem egy helyen még a XIX. század első évtizedeiben is csak egyszeri szántás volt szokásban. Azt írja ugyanis, hogy a megye "szántó földgyei kövérek és nyirkosak, azért mondgyák Békés Vármegyében: A ki egyszer szánt, egy kenyeret eszik; a ki kétszer, kettőt, a ki háromszor, hármat." Korabinszky és Vályi földrajzi-helyismereti lexikonjai, legalábbis adataik egy részét tekintve, a leíró statisztika újabb, fejlettebb változata felé mutatnak, amelynek nálunk Schwartner Márton személyében akadt igazán kiváló művelője. A Göttingában tanult pesti egyetemi tanárnál a statisztika már pontosan definiált, a rokon tudományoktól (történelem, állambölcselet stb.) elválasztott, önálló tudományként jelentkezett. Kísérlete magyarország statisztikájának összegzésére pedig az európai statisztikai kutatás történetében is úttörő kezdeményezés volt, mivel egy állam minden addiginál mélyebb, rendszeres statisztikai leírását végezte el.

155 1798-ban kiadott munkájában ugyan nem megyénként ismertette az ország viszonyait, mégis érdekes lehet megnézni, hogy Békés vármegyéről 154 BML IV. A. 1. a. 966/1796 és 1000/1796. Vályi műve IV. kötetének végén külön toldalékban kívánta közölni az utólagos hibaigazításokat, ez a tervezett kötet azonban már nem jelent meg. 155 Statistik des Königreichs Ungern. Pest, 1798. A leíró statisztikáról és hazai fejlődéséről elsősorban Schwartner írt. (i.m. 2-34.) Vö. még: Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába (in: A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. 5-50.), valamint Horváth R. és Kosáry idézett művei. 91