Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése
táj rengeteg előnytelen, kellemetlen adottságát ismerteti, ő az első, aki irodalmi szinten tudott hangot adni e vidék szeretetének. Folyóiról vagy a kunhalmokról írva visszanyúlt a legrégebbi antik és bizánci kútfőkhöz, igaz, hogy e vonatkozásban segítségül hívhatta a jezsuita Timon Sámuel munkáit, akinek a Tiszáról és annak mellékfolyóiról írt könyvét, valamint a régi Magyarország földrajzát, történetét bemutató összegzését használta. 133 Táj ismertetését megvizsgálva kézenfekvőnek tűnik, hogy a Notitiához készült megyeleíráshoz Markovicz remek alapszöveget írhatott volna Bél Mátyás számára. Markovicz ugyanis nagyrészt sorra vette munkájában azokat a kérdéseket, amelyek a megyeleírás természetrajzi szakaszában szerepelnek (természeti feltételek, növény- és állatvilág, a vidék terményei, a gazdálkodás néhány jellemzője), emiatt természetesen előfordulnak tartalmi egyezések is, csakhogy a helyi viszonyokat illetően Markovicz jóval nagyobb konkrét tapasztalati anyag birtokában volt, mint Bél munkatársa. O azonban nem annyira a rendszeres leírásra, hanem az érdekes, sajátos vonások összegyűjtésére törekedett. A lakosság szokásairól, életmódjáról Markovicz is közölt ugyan adatokat, de például nemzetiségi összetételével már nem foglalkozott. Önállóságát bizonyítja, hogy eleve nem egy közigazgatási, politikai egység, hanem egy földrajzi régió (igaz, ez egyben egy egyházmegye, a pest-békési egyik része is volt) bemutatását tűzte ki célul, amelybe egyébként Békés, Csongrád vármegyéket, valamint Csanád egy részét sorolta. 134 Békés vármegye Körösöktől északra fekvő területe kívül esett ugyan a leírt régió határán, de Markovicz nem kevés megállapítása érvényesnek tekinthető a Körösök mindkét oldalán elterülő alföldi vidékre. Az első, helyi szerzőtől származó, az egész vármegye területét átfogó leírás megszületésére 1784-ig kellett várni. Nem nagy igényű tudományos munka volt ez, hanem csupán egy magyar nyelvű kéziratos tankönyvecske, egy kis megyeföldrajz, amelyet Petik Ambrus állított össze, 135 aki az 1745. évtől kezdve volt a magyargyulai kétosztályos katolikus népiskola iskolamestere. Egy 1772-ben készített statisztikai felmérés tájékoztat arról, hogy a mellette működő segédtanítóval írásra-olvasásra tanította a gyermekeket (a lányok többségét csak olvasásra), a tehetségesebbeket bevezette a számtani alapismeretekbe is. Az utóbbiakkal a gimnázium legalsó grammatikai osztálya anyagáig haladtak, vagyis a 133 Tibisci Ungariae fluvii notio, vagique. Kassa, 1735 és Imago Antiquae Hungáriáé. Kassa, 1733. A kunhalmok vagy a vidék folyói mellett Szarvas történetéhez is talált adalékot Timon műveiben. A Torontál kapcsán már idézett Imago novae Hungáriáé című országleírásában Timon a korabeli Békés vármegyéről mindössze egy mondatot írt. 134 Zombori (i.m. 151.) feltételezi, hogy Csongrád vármegye bejárója Markovicz volt és a valószínűleg 1730-1731-ben íródott megyeleírás tőle származik. Ezt nem is az zárja ki, hogy Markovicz 1731-től már a jénai egyetemen folytatta tanulmányait, hanem főleg az, hogy a Maros-Körös köz leírása nem igazolja részvételét sem Csongrád, sem Békés vármegye leírásának elkészítésében. Hiszen feltétlenül beleszőtte volna a szerzett tapasztalatok és adatok egy részét saját tájismertetésébe is, és nyilván említette volna kapcsolatát Béllel, valamint részvételét a Notitia munkálataiban. Ezzel szemben Bélre, akinek pedig megküldte tájismertetését, nem hivatkozik, míg a jezsuita Timonra többször is. Tehát nyilván nem ismerte Csongrád és Békés kéziratos megyeleírásait. 1734-től kezdve azonban már tájékoztathatta Bélt egy-egy levélben a helyi viszonyokról. 135 Az OSZK-ban őrzött kéziratot kiadta és bevezetővel ellátta Dankó Imre: Petik Ambrus: Békés megye leírása, 1784. Gyula, 1961. 86
