Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - IV. Az élet elsődleges forrása: az állattartás és a szemtermelés

átlagok milyen szóródást takarnak, nos ennek a problémának a vizsgálata igen részletes, újszerű társadalomtörténeti kutatást igényelne. Egyelőre megoldhatatlan a területi különbségek részletező, földrajzi viszonyokon túlmenő okainak keresése is. A növénytermelés nem létezhetett az állattartás nélkül (hiszen igaerő hiányában lehetetlen a parlag feltörése, a legfontosabb mezőgazdasági munkák elvégzése), a korszakban mégsem jellemző a mezőgazdaság két ágának kiterjedő egymásra épülése, üzemszervezeti egysége. Ez csak a kapitalizmus idején valósult meg. A növénytermeléssel foglalkozó kutató Békés megye esetében az adatok teljes hiányával kerül szembe. Ez olyan problémát jelent, hogy egyelőre lehetetlen pontosabb kép megrajzolása, valamennyire is részletező bemutatás. Mindezideig a megyével foglalkozó szakirodalomban sem találkozhattunk az általánosságokat meghaladó feldolgozásokkal. Az alábbiak, bár megtörik a hallgatást, jelzéseken túl alig nyújthanak többet. A szántó-, illetve vetésterületre vonatkozóan az 1715-ös és 1720-as összeírás ad először információt. A pontosnak nem tekinthető adatok még az elindulás kezdeteiről tudósítanak. A szántóföldek 584.5 illetve 7683 pozsonyi mérő (2 pm kb. megfelel ljugerumnak, azaz 1 kis magyar holdnak) nagyságúak voltak.

9í 1788-ban már 265990 jugerumban állapították meg nagyságukat.

100 A szántó- és vetésterület értékei 1715-ben és 1720-ban azonosak, hiszen a megye egész területén hiányzott a nyomásos gazdálkodási mód. Később a kettő már nem egyezhetett meg. Abban az esetben, ha az egy háztartásra eső vetésterület nagyságát vizsgáljuk, az alábbi, pontosnak semmi esetre sem tekinthető, de a változásokat jól szemléltető értékeket kapjuk:

101 Év 1 lélekre eső vetésterület pm-ben 1720 1,5-2 1744 7 1788 4 Az 1744. év magas értéke mögött okként húzódhat meg a "dögletes mirigyben" (pestis) meghaltak nagy száma, illetve az, hogy az elpusztultakat nem sikerült még pótolni. Az 1788. évben kimutatott, vagy azt megközelítő értéket a század nagy részére jellemzőként kell elfogadnunk. Gyanítható, hogy eme jellemző értéket már az 1730-as években elérhették, megközelíthették. Azt is tudjuk, hogy a termelés elsősorban önellátási célt szolgált. Azt nem állíthatjuk, hogy a jobbágy piacra nem vitt volna árut, de az eladás elsősorban a feudális földjáradék, az adó megfizetését, a termelés fenntartásához óhatatlanul szükséges eszközök beszerzését, s nem a nyereség növelését szolgálta. Ilyenformán nem csodálkozhatunk azon, hogy a szántók mérete nem különösebben nagy, bár a földrajzi viszonyoktól függően jelentős eltérések alakultak ki. A termőterület növekedése elsősorban a termelők számbeli növekedésétől fügött.

102 Ez annál is inkább döntően érvényesülhetett megyénkben, mert a robot a majorsági gazdálkodás hiányában nem volt megterhelő. A terméseredményekre vonatkozóan némi tájékoztatást adnak a Harruckern uradalom 14 településéről 1730-ban készült tizedjegyzékek. Az eredményt táblázatunk szemlélteti:

103 99 Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Bp. 1896. 312. 100 BML T. 48. Mappa Exhibens Situationem Dominii Gyulensis... 1771-ben a vetésterületet 101678 pm-nek találták (BMLIV.A.l.b. 362/1771.) 101 Lásd 99. és 100. jegyzetet. 102 Witold Kula: A feudális rendszer gazdasági elmélete. Bp., 1985. 67-68. 103 OL P. 418. S. 31.