Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - IV. Az élet elsődleges forrása: az állattartás és a szemtermelés

Település Gazdák Számosállat Egy házt.ra Osszgabona Egy házt.ra száma db jutó átlag db (búza+árpa) jutó átlag pozsonyi mérő F. gyarmat 118 916 7,8 6561 56,0 K.ladány 89 794 8,9 4991 56,0 K.tarcsa 73 386 5,3 4577 63,0 Szarvas 65 477 7,3 9612 148,0 Gyoma 61 505 8,3 6278 103,0 Kétegyháza 58 103 5,2 ? ? Öcsöd 58 736 12,7 7477 129,0 Vésztő 53 264 5,0 ? ? B erény 50 161 3,2 2930 58,6 Vári 45 190 4,2 ? ? Doboz 40 202 5,1 2396 60,0 Gella 35 198 5,7 1254 36,0 Szt. andrás 33 265 8,0 ? ? Nemeskereki 33 125 3,8 378 11,0 Fás 23 103 4,5 ? ? 1720 10519 6,1 95428 55,5 A megyebeli településekben az egy háztartásra eső állatvagy on két időmetszetbeni alakulása jól szemlélteti a települések közötti különbséget

98 (Lásd a táblázatot a 74. oldalon és a térképvázlatokat a 75., 76. oldalakon.) A kép a természeti-földrajzi viszonyok ismeretében egyáltalában nem meglepő. A megyei átlagot messze meghaladó értékeivel főként 1730-ban - Öcsöd tűnik ki. E végpontból indulva fogyó félholdat alkotnak az állattartásban nagyobb jelentőségű, elsősorban sárréti területek (így különösen Szeghalom). A zónán kívül eső Békéscsaba és Kétegyháza az átlagnál erőteljesebb ököltartását a növénytermelés jelentősége, a kétegyházi juhtenyésztést pedig gazdálkodási hagyományok magyarázhatják. Az 1730 körüli helyzet értékelésében segít az 1770-es évek elejének állapotaival történő összevetés. Bár számolnunk kell a források adatainak pontatlanságával, az mindenképpen kiderül, hogy a Sárrét településeinek állattartó jellege még inkább megerősödött. A települések átlagait feltüntető táblázat adatai arra utalnak, hogy változatlan, vagy nem jelentősen változó feltételek közepette a XVIII. századi Békés megye helységeiben (is) léteztek közel állandó arányok a népességszám és az állatvagyon határnagysága között, amelyek viszonylag stabilnak mutatkoznak, s főbb jellemzőikben már az 1730-as évek elejére kialakultak. Ebből jogosan következtethetünk arra, hogy a megye területének birtokbavétele ekkor már ténylegesen megtörtént. Az ilyen nagyvonalú megközelítésnél az adatok esetleges volta és egyéb források feltárása nélkül többet mondani lehetetlen. Azt pedig, hogy az állattartásban egyes paraszti rétegek milyen stratégiát követtek, azaz a fenti 98 Lásd a 96. sz. jegyzetet és BML IV.A.l.b. 46/1771. 73