Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - II. Békés vármegye leírása (Forráskritikai észrevételek)
Az alapszöveg szerzője, s maga Bél sem tudta a probléma megoldását. Mindketten a fentebbi, általánosan elfogadott nézet alapján állottak. A talány megfejtése nem az evangélikus tudós társaság legelőkelőbb helyét elfoglaló Bélhez, hanem a "rivális" jezsuiták jeles képviselőjéhez, Timon Sámuelhez köthető. 1734-ben kiadott munkájában ő találta meg Torontál helyét Nagybecskerek környékén. Az eset jó szemlélteti a török háborúk pusztítását, a több mint száz éves török uralom következtében beállott "emlékezetkiesést". A vármegye eltűnésében fő szerepe volt Mathias Zündtnek, aki több korabeli térkép segítségével készített mappát hazánkról 1567-ben. Kevés feliratot tartalmazó művébe, Debrecentől délre, a Körösök és a Tisza folyó közé felírta Torontál vármegye nevét. Utódai többnyire használták Zündt földabroszát; közülük itthon talán Mercator a legismertebb. Tekintettel arra, hogy a török olyan sokáig tartotta fennhatósága alatt az ország nagy részét, s az ellenőrzésre lehetőség nem nyílott, Torontál is több mint másfélszáz évig háborítatlanul foglalhatta el a térképen - s a köztudatban - a megadott területet. Zündt hibáját nem javította ki, bár elődjei sok tévedését módosította, a magyar Zsámboki János (Sambucus) 1579-ben kiadott mappája sem. A magyar térképészet megteremtőjeként fellépő Hevenesi sem tudott 1696-ban kiadott térképén korrigálni, így a tévedés munkássága és tekintélye folytán tovább terjedt. Magyarországon - mint említettük - 1734-től már ismerték a megoldást, de az európai térképészetben egy-két évtizedig a régi beidegződések még tovább hatottak. 71 Bél Mátyás óriási enciklopédikus tudása közismert. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ne olvasta volna Timon Imago novae Hungáriáé című munkáját. Ennek ellenére nem javított a szövegen, holott azt 1735-ben már megtehette volna. Ez alapján is a korábban említett következtetésre kell jutnunk, miszerint a pozsonyi tudós a javítások jó részét még 1728-ban, a rejtélyt megfejtő mű megjelenése előtt elvégezte, bár a kéziratot ezen formájában nem tekintette véglegesnek, hiszen még nem végezte el a rutinszerű reviziókat sem. A politikai fejezet általános és speciális részre oszlik, és mivel a szolgabírói járások kialakítása még nem történt meg, más megyék leírásánál rövidebb, egyszerűbb szerkezetű. Az általános részben az itt élő emberekről szólva Bél betoldásai, javításai megközelítik az egyharmados arányt. Az alapszöveg szerzője ismerte a megyébe települt különböző etnikumokhoz tartozók lakóhelyeit. E téren a betoldások megtévesztők, mert azok látszólag Bél kiegészítései. Valójában csak az történt, hogy a speciális részben településenként tárgyalt nemzetiségeket előre írta a javításokat végző tudós. Ugyanakkor igen keveset mond róluk, életmódjukról és szokásaikról, mivel más vármegyék leírásánál már tárgyalták ezeket a kérdéseket, a konkrét helyi sajátosságokról pedig nincs elég információja. Bél betoldásai valójában inkább csak a szöveg jobb megértését, elrendezését érintő beavatkozások. A legegyértelműbben a németek tárgyalására szánt külön bekezdés számíthat újnak, de a német telepesek érkezéséről is tudott az alapszöveg szerzője. 71 A felsorolásban szereplő szerzők térképei megtekinthetők az OSZK térképgyűjteményében. Timon Sámuel Imago novae Hungáriáé című munkájának első kiadása 1734-ban jelent meg. Mi az 1754. évi bécsi kiadását használtuk, amelyben a 29-31. oldalon olvasható Torontál helyének tisztázása. 61
