Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
Jegyzetek a megyeleíráshoz
116 A XV. században a Csákyakra szállott és 1642-ig ők birtokolták nagy részét. Mellettük a váradi káptalan volt még itt birtokos. 1642-ben zálogosították el a Csákyak Nadányi Mihálynak. 117 Füzesgyarmat. A XIV-XVII. századokban a Nadányi család bírta. 118 Vésztő. A mágori dombon állt a XŰI-X V. században a csolti apátság és annak kéttornyú, román stílusban épült temploma. 1733-ban a vármegye kiküldöttei még megcsodálták az 1786-ban romba dőlt épületet. 119 A mezőmegyeri határt már a XVII. században szántották-vetették a doboziak. 120 Kétegyháza. A XVHI. század elején mint Várihoz csatolt puszta került a vármegyéhez. A környező településekhez hasonlóan 1685-ben vált lakatlanná. 1724-ben hozta ide a Váriban letelepült, de a magyarokkal össze nem férő románokat Névery Pál, Löwenburg tisztje. 121 Lásd a 120. jegyzetet! 122 Hajdan Ant-Keszinek nevezték ezt a Fekete-Körös partján fekvő, 1690 táján elpusztult, fennállása idején Zaránd megyéhez tartozó települést. 1715-ben mint Várihoz csatolt puszta került Békés vármegyéhez. 123 Száraz Györgyről van szó. Lásd az 50. jegyzetet! 124 Szentetornyát és Csabacsűdöt Bél Mátyás pótolta a kéziratban. A prédiumoknál 34. és 35. sorszám alatt ismét fel van tüntetve mindkét puszta. Egyébként a szentandrási uradalom része volt még Komlós és Ötvenablak. Komlós Csanád megyéhez, Ötvenablak pedig Arad megyéhez tartozott, de 1719-ben, amikor Száraz György megkapta a szentandrási uradalmat, Békés megyei pusztákként vették számításba ezeket. Ötvenablak nevét a prédiumok felsorolásánál Bél Mátyás pótolja 59. sorszámmal. Komlóst nem említették meg a kéziratban. 125 Bél Mátyás az 156l-es portális összeírást használta fel kiegészítéseihez. Ennek az összeírásnak a másolata többek között megtalálható a Békés Megyei Levéltár 1717. évi nemesi közgyűlési jegyzőkönyvében a 144-147. oldalakon. A XIX. században többször napvilágot látott nyomtatásban is. (Ecsedy Gábor: Gyulának polgári és egyházi állapotja a régibb s újabb időkben. Tudományos Gyűjtemény 1832. X. 13-37., XI. 3-40.; Ifj. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása 4. kötet. Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest, 1855. 36-42.; Haan Lajos: Diplomatarium Békésiense. Pest, 1870. 176-180.) Megjegyzendő, hogy Bél Mátyásék következetlenül és hiányosan - esetenként hibásan - tüntették föl főként a XVI. századi, és több esetben a XVIII. századi birtokosok nevét is. 126 A régi Gyula 15 ismert utcájának egyike volt. A település Békés megyei részében feküdt. Szent Ferenc harmadik rendjének tagjai (akik nem voltak szoros értelemben véve apácák) birtokoltak itt néhány jobbágytelket a XV-XVI. században. 127 Gyúr 128 Következetlenség eredményeként került be Alsó és Felső Doboz az elpusztásodott falvak közé. A XVHI. századi Doboz jobbágy falu, amelyet a szerzők fel is tüntettek a Harruckern-uradalom települései között, 1713-ban települt újjá a XVII. század végén elpusztult Felső Doboz helyén. 129 Lásd a 128. jegyzetet! 130 Az alapszövegben "Szama" (=Szanna, Szana) szerepel - ezt Bél Mátyás lehúzta, helyette írta be Simát. Többek között Zalay (Bélnél tévesen Szalay) Albert is birtokolt néhány portát Simán. 1720-ban Harruckern János György Simát is megkapta. Azonban 1711-től a ványai Szőke család (tagjai közül Mihály és János vármegyei elöljárók is voltak) vette birtokába és használta a pusztát. 1723-ban nádori adományleveletiskaptakráés még ez év januárjában be is iktatták őket. Ennek mondott ellent Harruckern, és hét évi pereskedés után, 1730-ban végképp megszerezte Simát, megsemmisíttetve a Szőkéknek adott nádori adomány levelet. 131 Püski 132 Vésze 133 Bél lehúzta az alapszövegben szereplő "Hyama" települést, amely valójában Csarnának (1564. Chiarna) felel meg. A XVII. században elpusztult település Békéstől keletre esett. 39
