Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
Jegyzetek a megyeleíráshoz
31 A dákok az i.e. I. században éltek ezen a vidéken. Velük egy időben, (de már korábban is, az i.e. IV. századtól kezdve) kelták is megtelepedtek itt, akikről Bél Mátyásék nem tesznek említést. 32 A gótokat megelőzően - és a keltákat követően (lásd a 31. jegyzetet) - a szarmaták (jazigok) uralták a tájat. A gótok fénykora a IV. században volt. A belső-ázsiai eredetű hunok az V. században az Alföld déli részén rendezték be központi szállás területüket. A hun birodalom ebben az időszakban - főként Attila uralkodása alatt (433-453) - állott hatalma csúcsán. Az Attila halálát követő összeomlás utána gepidák fennhatósága alá került a vidék. A VI. század közepén, a gepidák legyőzése után az ázsiai eredetű avarok váltak az egész Kárpát-medence uraivá. Az avar birodalom a IX. század elején hanyatlott le. A IX. század a szláv letelepedés időszaka. (Szeged története 1. Szerk. Kristó Gyula, Szeged, 1983. 118-215.) A visszatérési jogra való hivatkozás lényegében a "kettős", sőt "hármas honfoglalási" elmélet megfogalmazása, amelynek alapja a feltételezett hun-magyar és hun-avar rokonságból következtetett hun-avar-magyar folytonosság a Kárpát-medencében. 33 A gyulai szerbek vagy rácok a gyulai vár katonáiként maradtak vissza 1695-ben, a törökök kivonulásakor. A közel 300 főnyi rác "militia nationalis"-nak saját városi tanácsa is volt 1698ban. 1700-ban a gyulai várat a marosi határőrvidékhez kapcsolták, a rác militiát pedig kivették a vármegye joghatósága alól. 1703-ban, a pocsaji ütközet után ezek a gyulai szerbek tették ismételten lakatlanná a visszaszállingózó magyar lakosság által újra megült falvakat. Az oláhok, vagyis románok 1711 után tűntek föl a rác várkatonák között. Egy 1717. évi vármegyei összeírás (Rasciani et Valachi Gyulaiensis) 13 rác és 2 oláh lakost nevezett meg. A pozsareváci béke megkötése (1718. július 21.) után nem volt szükség a viszonylag nagylétszámú várőrségre. Harruckern János György, a gyulai uradalom földbirtokosa 1720 után kiköltöztette a várból a katonákat és a vár előtti szabad téren telepítette le őket. Szabadalmaikat meghagyta (uradalmi katonaság). A gyulai rácok a későbbiek során beolvadtak az itt letelepülő románságba. (Scherer Ferenc: Gyula város története I. Gyula, 1938. 259-270.; Kismarjai-Konrád Emil: Harruckern János György báró és telepítései. Gyula, 1935. 24.) 34 Csabára 1718-ban, Nemeskerekibe 1722-ben (ezek 9 év múlva Endrődre költöztek), Berénybe 1723-ban települtek szlovákok. Nem esik említés Szarvasról, ahová 1722-ben költöztek Nógrád megyei evangélikus családok. (Implom József: Olvasókönyv Békés vármegye történetéhez II. Békéscsaba, 1971. 166.: Karácsonyi János: Békés vármegye története II. Gyula, 1896. 239. és 288.) 35 A nemzetiségek között etnikai, nyelvi különbözőségből fakadó ellentétek mellett a vallásiakról sem szabad megfeledkezni. Erre példa, hogy az 1718-ban Csabára települt szlovákok rövid időn belül távozásra kényszerítették az addig itt lakó kevés katolikus és kálvinista családot. 1720-ra a község lakossága csak evangélikus családokból állott. Harruckern János György, a gyulai uradalom földesura az azonos vallásúakat igyekezett egy helyre telepíteni. Bár ez a megfontolt telepítési elv nem valósulhatott meg teljes következetességgel, jól szolgálta az uradalom és különböző vallású, nemzetiségű lakosai érdekét. (Karácsonyi: Békésvármegye... II. 54.) 36 Harruckern János György megbízottai német tartományokban toboroztak Magyarországra áttelepülni szándékozókat. 1723 őszén indult el az első telepescsoport a Würzburg melletti Oberlenach községből. A szomszédos településekből újabb hullám követte őket. Az első német telepesek 1723. november 14-i keltezésű szabadalomlevelet kaptak Harruckerntől. A berényi evangélikus németek Württembergből települtek ide 1725-ben. (Scherer: Gyula város... I. 279-280.) 37 Az alapszöveg írója átvette azt a - főként a török elleni visszahódító háborúk idején elterjedt nézetet, hogy a Magyarországra jövő idegenek számára elviselhetetlen az itteni klíma, ezért elpusztulnak itt. Természetesen az új környezetés természeti adottságok, a gazdálkodás sajátos feltételei próbára tették a telepeseket, de jó részük alkalmazkodni tudott ezekhez. 38 Az alapszöveg írója ez esetben következetlen. Korábban az állattenyésztés elsődleges szerepét emelte ki. 33
