Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Speciális rész - I. szakasz. Békés vármegye várai és mezővárosai - Gyula vára

magától levonul az ár, majd gázlón átlábolni a folyón, amely sebes vizével mindent magával ragadott. A józan ember sem tagadja: dicső dolog a hazáért halni, de csakis akkor, ha úgy hozza a szükség, aminek minden emberi helyzet enged. Ha csupán a te fejed lenne az engesztelő áldozat a veszedelem elhárítására, ám legyen, noha nem kívánjuk, hogy fegyver alatt hulljon; nem is vonjuk kétségbe: te sem haboznál, hogy a köz üdvét a magadé elé helyezd. Most azonban, hogy csökönyösséged a helység köz- és magánérdekét egyaránt veszélyezteti: ugyan miképpen reménykedhetsz abban, hogy megmenekedsz a bajtól, amelynek dögvésze mindenre rázúdulni kész? Bizony, félős, hogy csökönyösségeddel ránk, fejünkre vonod az isteni haragot és mindazt, amit félnünk kell. Annak okáért - mivel az ember állhatatlansága igen nagy jelentőségű lehet, aszerint, hogy milyen szándékkal, mit és mennyire helyesen cselekszik - nem kételkedhetünk, hogy te is belátod, mi hasznos nekünk és boldogtalan hazánknak. Azt kívánjuk: a mi országunk határán fekvő várat add át nekünk; egyaránt lesz az a mienk és a tietek, ha inkább a mi javunkat tekinted, s nem mások tetszetős tanácsaira hallgatsz. Ha nem hagyod magad meggyőzni afelől, hogy mit kell tenned, bizony félős: oly szorult helyzetbe jutsz, hogy nem lesz már reményed sem a tisztességes halálra, sem a fennmaradásra. De figyelmezz rám abban is: vajon érdeked-e, hogy a várral együtt magad is elveszítsd, hisz e kettős veszteség az ellenség hasznát szolgálja. Az jobb-e neked, hogy mind a kettőt megőrzöd, vagy pedig elveszíted, s az egyik rosszal a másikat tetézed? Tekintsd a vár elvesztésével járó kárt, a várét, amelynek megtartásában immár nem reménykedhetsz; nézd továbbá a magyar királyság területének egészét; kérdem: mekkora kaput nyitnál más országrészek elfoglalására, mindazokéra, amelyeket a szerencse még meghagyott nekünk e hajótörött országból. Ha még van némi reményed, szabd azt a természet rendjéhez meg a hatalmas ellenség erejéhez; de ne csak azt mérlegeld ám, hogy mit akarsz tenni, hanem azt is, hogy mi telik tőled; nemkülönben azt, hogy mi a helyesebb; és ne köznapi mércén, hanem a bölcs megfontolás mérlegén! így azután, ha mindezzel komolyan számot vetettél, te is tisztán látod majd, hogy mi semmi olyat nem kérünk tőled, ami méltánytalan és tisztességtelen volna. Csalétek***

67 vagy igaz érvelés volt-e mindez? Mindenesetre János Zsigmond Kerecsényihez fordult, hogy meggyőzze; inkább neki adja át a várat, mintsem hogy kitegye azt a máris küszöbönálló veszélynek. Bethlen Farkas: Historiar[um] liber V., a 243. és azt követő oldalak alapján pótoltuk, ami Istvánffynál hiányzik.