Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése
helyismertető munkásságának, országos viszonylatban is a legjobb színvonalat képviselte. A település gondosan kidolgozott, részletekbe menő leírásába belefoglalta az egész vidék jó néhány jellemző vonásának bemutatását, emellett az olvasó általában meggyőződhet a szerző széleskörű tapasztalatairól, tudásanyagáról. Néhány vonatkozásban korábbi helyismertetéseihez képest is előrelépett. Tervezete pontjait követve igen szisztematikus és pontos, számszerű adatokban is gazdag ez a leírása. (Megadja pl. a község földjeinek nagyságát, megoszlását, a telkek számát, népességstatisztikai adatait pedig az 1811. évi összeírásból és az egyházi anyakönyvekből meríti.) Ugyanakkor nem maradnak ki az ismertetésből az élet statisztikai adatok segítségével nem megragadható oldalai sem. Az emberek életét meghatározó minden fontos tényező aprólékos bemutatására törekszik, érdekesen ír a több nemzetiséghez tartozó lakosság életmódjáról (pl. lakás, öltözködés, táplálkozás), különböző szokásairól. A használható, gyakorlati ismereteket igyekezett rögzíteni, nemcsak felsorolja az egyes dolgokat, hanem használatukat vagy elkészítési módjukat is aprólékosan ismerteti. Monográfiáját azzal fejezte be, hogy szabad idejében a közvetlen környékét ismertető topográfiai leírásokat fogja összegyűjteni, talán sikerül néhány derék embert megnyernie az ügynek, és így a maga részéről becsülettel hozzájulhat a haza jobb megismertetéséhez. Hosszú évek erre már nem adattak meg Skolkának, 18 lóban fiatalon elhunyt. 1815-ben azonban még segítségével megjelent egy szintén igen alapos és részletes leírás Orosházáról, amelynek írója Skolka Sámuel, az orosházi evangélikus iskola rectora volt. 175 A megye egyes településeit ismertető írások újabb hulláma az 1817-ben elindított Tudományos Gyűjteményben jelentkezett. Ez a folyóirat az 1830-as évekig helyt adott a helytörténeti, földrajzi-statisztikai és népleíró irodalom java termésének. Békés megyéből először Hellebranth János szarvasi jegyző ismertette mezővárosát 1822-ben. 176 Egy évre rá Ágoston János tette közzé Szentandrás leírását, majd Endrődöt, Csabát és Öcsöd községet ismertette. 177 Ágoston 1812—16-ig mint káplán, Spiegel Ignác gyulai plébános mellett 175 Topographie von Orosháza im Békescher Komitat - Hesperus. 1815. 5. sz. 38-8. sz. 63. (4 folytatásban) Skolka András neve a cikk fordítójaként van feltüntetve a folyóiratban, de kétségtelenül alakítgatta, megjegyzéseivel bővítgette is névrokona dolgozatát. Soós István ezt a közreműködést oly nagymérvűnek véli, hogy a leírás magyar fordítását közölve Skolka Andrást jelölte meg szerzőként: Orosháza topográfiai leírása 1815. (in: A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. Tanulmányok és forrásközlemények. Szerk. Szabó Ferenc. Bcs. 1985. 145-175.) 176 Szarvas Városáról, százados Ünnepe alkalmatosságával Nov. 3-kán 1822. - Tudományos Gyűjtemény. 1822. XI. k. 3-36. Könyvalakban is megjelent. (Pest, 1822.) Ágoston János írt kritikát róla a Tudományos Gyűjteményben. (1822. XII. k. 95-101.) 177 Szent Andrásnak leírása-Tudomány os Gyűjtemény. 1823. X.k. 36-44. ;Endrődnek leírása-Uo. 1824. XI. 4. 49-56.; Csabának leírása- Uo. 1826. V. k. 57-67.; Ötsödnek leírása - Uo. 1827. II. k. 15-23. Csaba leírását újra kiadták a Szlovákok Békéscsabán című kétnyelvű kötetben. (Szerk. Krupa András. Bcs. 1980. 10-30. Bibliotheca Békésiensis 20.) Bár Ágoston azt jegyezte meg Csaba leírásában, hogy "régen regulázzák már itten a Köröst, de tsakpapiroson", azonban Huszár Mátyás azokban az években végzett felmérő és térképező munkáját éppen nem lehet lebecsülni. 1823-ban írott vízrajzi értekezése a Körösökről és vízrajzi térképei a helytörténet számára is értékes források. Kézirata kiadása: Vízrajzi értekezés, Huszár Mátyás leírása a Körösvidékről. Szerk. Kosa Ferenc, bev. Dóka Klára. Gyula, 1985. 97
