Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

40 Gyoma, 1933. március 31. Kedves Barátom! Véletlenek egész sora folytán a napokban többször gondoltam önre, és tegnap az Amor Sanctus is a kezemben volt, amelyről ön ma írt. így hát azonnal válaszolok. A napokban többször akartam írni és állapota felől érdeklődni, de nem jutottam hozzá. Bizonyosan befolyásolja állapotát az időjárás is, s ez a szép tavasz, az ébredő természet segítségére lesz majd abban, hogy gyorsabban gyógyuljon. Nagyon szeretném, ha kedvezőbb híreket hallanék már ön felől. De vegyük sorra szíves levelét. Az Amor Sanctussal csakugyan megkínáltak engem is. Itt küldöm a rá vonatkozó levélváltást, visszavárólag. Ne csodálkozzon, hogy ilyen agresszívan csinálom az üzleti levelezést. Két okom volt rá: egyik az, hogy a beküldött nyomásminta csakugyan iniciálissal készült, és ha lehet, még rosszabb volt, mint a végleges megoldás. A másik pedig az, hogy néhány nappal azelőtt hallottam, hogy a nyomdákkal Balog főtitkár úr úgy szokott elszámolni, hogy a kikezdések végén levő félsorokra eső betűhelyek számát levonja. - Ilyen 1000 n szerinti elszámolásokat pedig velem nem lehet csinálni, s ezért láttam helyesnek kitanítani őt arról, hogy mi is az üres térnek a jelentősége a tipográfiában. Bizisten nagyon sokszor többe kerül, mint ha a gépszedő telepetyegtetné betűvel a fehér helyeket. Kérem alkalmilag, esetleg a mellékelt borítékban, hamarosan vissza ezt a levélváltást, mert sohase lehet tudni, mikor lehet rá szükség. Tény az, hogy a végleges kivitelben a mediaeval típus

1 és a klasszicista Bodoni

2 antiqua össze vannak keverve, - más baja is van azonkívül éppen elég annak a könyvnek. Szegedi Szütsöt mellékelem. Persze nem könyvművészet, hanem tiszta grafika, amit ad, - de nagyon kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. Űgy emlékszem, egyszer a Diárium pár szóban megemlítette, egyébként itthon még senki se kegyeskedett észrevenni. Engem egy pesti bankigazgató ismerősöm figyelmeztetett erre a könyvre, úgy szereztem meg magamnak. - Szegedi Szüts azóta is rajztanár a csongrádi állami polgári iskolában. A Máli-ügyről nem akarok levélben tárgyalni, nehezemre esnék, mert róla nem szívesen mondok keserűt vagy rosszat. Nagyon fáj nekem. De mégis megemlítem, hogy a könyvnek a rajzait kevés kivétellel még 1922 vagy 1923-ban Wienben csinálta, és a klisék is akkor készültek. Fent jártam akkor, s már a cinkográfusnál voltak a klisék. Megmondtam őszintén a véleményemet, de hát hiába. A kliséket most elhozta, mert akkor megbukott a kiadó, aki meg akarta csinálni, és a kliséket átengedte neki. Most azt szerette volna, ha én nyomom vagy adom ki, de én nem vállaltam. Megmondtam, hogy reális kalkuláció mellett lehetetlen megcsinálni a dolgot, csak rá lehet fizetni, és a befektetett munka és költség nem lehet arányban az eredménnyel. - De hát tudja, hogy van az. Szegény Mali örökké kívül állott az élet minden reális, tényleges vonatkozásán, s ezért amennyire zseniális, és amennyire igazán rendkívüli teljesítményekre volna hivatva és kötelezve, nem fogja a fenti okból soha ezeket megvalósítani. Most nagyon megértem akkori firenzei állapotát a Szellemmel kapcsolatban. Nem kell mentegetnie. Látja, hogy ma miként nézek vissza rá. Kellő időben kapott, igen egészséges pofon volt az, - de tudnék önnek példákat mondani, hogy az ilyen pofonok nem mindenkinél szoktak így hatni. Nekem éppen jókor jött, és ma is hálás vagyok érte. - Persze tisztán látom és tudom, hogy annak akkor így kellett lennie. Nem mondok mást, csak annyit, 62