Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Meg vagyok győződve, hogy ha a mi régi társaságunk együtt marad, ő nem jut ide. Még mindig azt hiszem, ha egyszer alaposan beszélhetnék vele, fölrázhatnám. De nem jön el. Nem jó a lelkiismerete. A Kazinczy-lap, bár nem volt tudomásom ebbeli tevékenységéről, nekem nem volt olyan nagy meglepetés. Abban a korban, olyan fogékony embernek, mint ő volt, még megadatott az, amitől ma mindenki meg van fosztva. Amit a magam tipográfiai elveinek ősi voltáról írtam, nem azért tettem, hogy Szellemet idézzek. De ha már megtörtént, örülök, hogy nincs belőle baj. Ezt a pontot, mint fájósat, mindig kerültem is, attól tartottam, hogy rossz emlékei fűződnek hozzá. De látom, hogy nem így van, s örülök neki. Azzal ugyan tisztában voltam persze, hogy azóta mi az Ön véleménye e dologban, hiszen egész fejlődése és pályája ezt mutatja, csak attól féltem, hogy nagyon brutális voltam, mint ahogy különösen abban a koromban mindennel szemben, ami nem olyan volt, amilyennek szerintem lennie kellett volna. Mert hogy én mérgemben szét nem mentem akkor, kész csuda, s ha csak egy ezredrésze megfogant volna annak, amiket akkor mondtam, nemcsak nyomdájuk, hanem egész Gyoma, sőt az egész Magyarország elsüllyedt volna. Hát biz én ilyen voltam, s ilyen vagyok ma is, legfeljebb akkor megmondtam, meg megírtam a mérgem, most meg magamban káromkodom. Különösen pedig azért voltam mérges, mert meg voltam róla győződve, hogy ha én beszélhetnék azzal a nyomdásszal, lehetetlen, hogy pár óra alatt meg ne győzzem. De Firenzéből Gyomán publikálni, lehetetlen volt abban a korszakban. Persze, Pesten se tudták megcsinálni, amit akartam, s a sok bosszúság annyira kedvemet szegte, hogy a Szellemnek kitekertem a nyakát. Szegény Lukácsnak volt mit hallania tőlem, s egyáltalán nem tudta megérteni dühömet, neki azok a borzalmas címlapok és iniciálék tetszettek. Aszondta, válasszak közülük, én meg földhöz vágtam az egész mindenséget. Azt írja, nem szégyenli hát nem is szégyellheti, mert abban az időben éppen a nyomdászat nyakig úszott a talmiban, s talán csak a kívülállónak adatott meg, hogy tisztán lásson. Az a fő, hogy ma ott tart, ahol, s ha valaki, én tisztelem és becsülöm az ön működését, mert én tudom, mit jelent s milyen körülmények közt megy végbe. A korabeli legtöbb festő, szobrász, építész, akikből lett valami, hasonló erodiciót járt meg, mint az öné; már ti. akiből lett valami igazán. A bakonyi túrát nem lehetne mecsekivel kombinálni? Igen örülnék, ha eljönnének, mert csakugyan úgy van, hogy nagyon sok mindenről nem beszéltünk még. Szeretettel köszönti Fülep Lajos A levél autográf, fekete tintával írta Fülep. i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 48-49. 1 Lukács György (1885-1971) - filozófus, esztéta. A Szellem című folyóirat Fülep melletti társszerkesztője. 61