Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Bizonyos, hogy a közügyeknek is megvan a maguk fontossága, s nem elég terméketlen szkepszissel és mindenáron való kritikával nézni azt, ami a fórumon történik, de valahogy egyre jobban kialakul bennem az a vélemény, sőt meggyőződés, hogy kinek-kinek első dolga a m a g a szűk kis területén mennél jobban, becsületesebben, okosabban végezni a dolgát, és hogy éppen ebben a vonatkozásban vannak nálunk a legnagyobb bajok! Rá­jöttem, hogy nem szabad száműzöttnek éreznem magamat azért, mert Gyomán kell él­nem, hogy a zálogolási jegyzőkönyvet és községi iktatót is lehet rosszul, tudatlanul, becs­telenül csinálni, és lehet hivatásnak érezni azt is, hogy azt, amit én most csinálok és csi­nálhatok, jól végezzem el. Ez az érzés adja most valahogy annak a tartalmát, iránytűjét, ami napjaimat kitölti, s igyekszem minden vonatkozásban eleget tenni ennek a belső pa­rancsnak. Ügy érzem, hogy a nagy általános problémák túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy átérthessem és megoldhassam azokat, s ezért tudatosan szűkítem perspektívámat arra a területre, amely az enyém, s amelyen annyi, de annyi lenne a tennivaló! Mindig a guta kerülget, amikor kollégáim a kormányt szidják, Franciaországról és Németország­ról megállapítják, hogy helytelen politikát követnek, a világ sorját akarják elintézni, és amellett saját üzemükben a legnagyobb marhaságok és gazságok történnek, amelyeket nemhogy megakadályozni, de még csak romboló voltukban és hatásaikban felismerni sem képesek! Nem tudom, megérti-e, hogy a magamfajta embernek milyen elkeseredéssel kell néznie azt, ami most a piacon történik! De azt hiszem, hogy ha nem is mindenben he­lyesli és értékeli azt, amit mint nyomdász és kiadó csinálok, mégis átérzi, mennyire ra­gaszkodom ennek az üzemnek az épségéhez, akcióképességéhez és átmentéséhez. Az én kis hajómnak át kell jutnia a viharon, nemcsak azért, mert három család existenciája, egy csomó itt lenősült, saját házzal és egyéb kapcsolattal bíró munkás léte fűződik hozzá, ha­nem azért is, mert az általános nívóromlás még sokkal kevésbé fertőzte meg, mint a többi üzemeket, s ha csak olyan viszonyok nem jönnek, amelyek kiverik a szerszámot a kezem­ből, kötelességem a kvalitásszempontok szerinti munkának ezt a talán legutolsó magyar mentsvárát megmenteni. Hiszen saját személyemben való elhelyezkedésem nem lenne talán probléma a mai viszonyok között sem, de nem tudom elképzelni, hogy meg tudjam birkózni azokkal a befolyásokkal, amelyek a nagy vállalatok sorsát kialakítják. - Szóval: bármennyire is szükségem volna egyénileg erre, egyelőre nem tudok elmozdulni. Pilla­natnyilag ezért sem, mert nem tudnék rá még 50 pengőt sem mozgósítani, hiszen első­sorban a gyerekek ausztriai nyaralását kell fedezni, akik egy tavaszi kanyaróból visszama­radt hörghurut miatt Ausztriában vannak, - de a közeli hetekben sem mozdulhatok el, mert nem tudom elhagyni a posztomat. ­Pedig nagyon jó lenne kimozdulni, egy kicsit elgondolkozni és magamnál okosabb em­berrel elbeszélgetni a dolgokról, amelyeket a napi robot sok gondja között alig lehet át­tekinteni. Malival tavaly októberben töltöttem pár napot Bécsben. Májusban írt nekem, hogy Magyarországon akar letelepedni, s véleményemet kérte. Én őszintén megírtam neki, hogy innen Gyomáról nem tudom az ő lehetőségeit annyira áttekinteni, hogy véleményt mondhassak, de nem nagyon ajánlom a helyéből való kimozdulást. Azóta egyszer hallot­tam, hogy talán mégis jön, de nem írt, s most sem tudom, mi van vele. Feleségem most Pesten van, lehet, hogy ő megtud majd felőle valamit. Mással régi körünkből sohasem ta­lálkozom, nem hallok senkiről semmit. Bizony, szellemileg nagyon izolálva vagyok, s ha­39

Next

/
Thumbnails
Contents