Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Függelék (Kner Imréné, Kner Mihály, Kner Zsuzsa levelei Fülep Lajoshoz)

Istennek hála, makkegészséges azóta! Nem mondom, a háta fáj sokat, de viszont az elviselhetetlen arcidegzsábája teljesen megszűnt. Azóta kijár megint, és újra „embernek" számít, amint ő mondja. Hát remélem, hogy Nagytiszteletű Uram is majd csak rendbe jön most már, a sok-sok vexatura után, hiszen ez olyasmi, ami kikezelhető. Nem is tudom, mi történhetett, hogy ennyi időbe telik és ennyiszer kell hozzányúlni, ennek régen rendbe kellett volna már jönni. Bárcsak közelebb volna hozzánk, hogy meglátogathatnánk. Ez persze csak álom, mert a szomszéd községbeli barátainkhoz sem jutunk el, sőt mi több, nem is fogadhattuk őket az ünnepek alatt, mert Imre és Mihály fiam a szó szoros értelmében napi 18 órát dolgoznak hónapok óta már. Imre miatt nagyon sokat aggódom, mert egyrenő a vérnyomása, már alig-alig vonszolja ezt az elképzelhetetlen terhet, ami ránehezedik. Úgy, de úgy féltem Őt Istenem, hát ilyen sorsot szántál az én édes Uramnak? Az én becses egészségem most mégis egy kicsit jobb. Nagyon köszönöm szíves és jóságos tanácsait. A fogaimat meg fogom újra vizsgáltatni, bár nem olyan nagyon régen tettem ezt. De most tényleg, néha érzek kis nyilallást, és lehet, hogy van valami alattomos baj bennük. Egyébként az a legegészségesebb, azaz egyetlen egészséges részem. Hamarosan átmegyek Békéscsabára, és tanácsára meg fogom röntgeneztetni mind. Hej, kutyául kínlódtam én is, mióta nem láttuk egymást, de hát mit nem felejt el szívesen az ember, ha ilyen komisz emlékezni rá? Voltam majd egy hónapig a Gellért fürdőben, ott aztán mindent, de mindent megtettek értem, amit nagyszerű, pompásan hatalmas felszerelésükkel csak tehettek értem. De mint minden ilyesmi, olyan gépiessé vált az egész orvosi szervezet, olyan sematikusan nyúltak hozzám, hogy már eleve tiltakozott minden részem ellene. Ott nem az egyént nézik, csak az alany a fontos, aki fizet, és akit már csak a reklám miatt is meg kell gyógyítani, tűzön-vízen áti Hát engem aztán megnyúztak mindenképpen ott, de javulást nem értem el, igazán nem. Hazajöttem, csináltam jó forró fürdőket itthon, belebújtam az ágyamba, és így lassan talpra álltam. Nem akarok hálátlan lenni, talán hozzájárult a nyári kúra, de nem éreztem ebből semmit. Bevallom, soha nem vettem komolyan az isiászt, most már komolyan veszem Egyébként a szokott módon élünk. Imre és Mihály csak nehezen titkolják rejtett optimizmusukat, de én érzem és tudom, hogy még mindig nagyok ebben! Jaj, de kikapnék, ha ezt olvasnák! Rém pesszimisták mindketten, de ha egy pici kedvező szél fúj, azaz ha egy pici olyan munkalehetőség kínálkozik, ami kiemeli őket a hétköznap szürkeségéből, dalolnak, fütyülnek mind a ketten! Aranyosak! - Zsuzsa kislányunk erősen dolgozik. Most tanítványokat vállalt, és emellett készül az óráira is, havonta jár fel Pestre. Nagyon szépen dolgozik, most egészen nagy műveken. Pl. a Bach Chaconne-t fejezte be ma, most jön a kidolgozás, ami nekem mérhetetlen öröm. A tanítást is végighallgatom mindig, kis nosztalgiával. Nagyon szerettem gyermekekkel foglalkozni, 15 évig csináltam, aztán egy félig vak zongoratanár letelepedése miatt vonultam vissza. Most ez elment innen, és így vállal Zsuzsa. Milyen jó lenne néha elbeszélgetni, Istenem. Olyan kevés Ember maradt nekünk is, egyre kevesebb. Tegnap itt volt Kovács Imre.

1 Más világ. Élveztem jól forgó nyelvét, tájékozottságát ebben a számunkra idegen világban - de Kár, kár, hogy ilyen messze vagyunk. De nem annyira, hogy ne legyünk sokat ott gondolatban, és ne kívánjunk szívből békességes, nyugodalmas esztendőt, sok szeretettel Kner Imrenéje 254