Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

hanem borzasztó veszedelem. Azt jelenti, hogy ha elveszne vagy megsemmisülne, igen nagy részét soha többé nem volna lehetséges megszerezni. Van azonban más jelenség is. Gépeim rohamosan romlanak, betűim ijesztően kopnak el. Az utánpótlás lehetősége pedig egyre sorvad. Hiszen ha ez a dolog tovább tart, nagy részét nem lesz honnan pótolni. Hogy miből nem lesz, az kevésbé aggaszt, mert hiszen ha újre lehet egyszer dolgozni, akkor meg kell nyílni újra a hitelforrásoknak is. Ugyanilyen nagy baj van azonban szellemi és erkölcsi téren is. Mióta öcsém elment szegény, alig jutnak perceim arra, hogy az üzemben tartózkodjam, s az emberekkel és az üzem dolgaival foglalkozzam. Odabent pedig történt néhány változás, amelyek a termelésnek minőségileg nem váltak előnyére. Ami hagyomány felhalmozódott, gyorsan tűnik el. Legjobb munkásaim öregszenek, néhány év múlva ki fognak válni a termelésből, utánpótlás nincsen, s csak hosszú nevelő munkával lehetne ismét színvonalat helyreállítani és teremtem. Ehhez pedig az én személyes közreműködésem kellene és sok idő, ami nincs. Mihály fiam be van sorozva, ha a háborúnak nem lesz vége, ezen a nyáron feltétlenül behívják, és akkor nem lehet tudni, mikor és hogyan kerül haza. Ha pedig a békeviszonyok helyreállanak, mielőtt elkezdi itt a robotot, amelyből - mint az én példám mutatja - kikapcsolódni többé nem lehet, el kellene mennie külföldre tanulni egy időre. Hogy ennek a politikai és pénzügyi lehetősége meglesz-e, azt nem is sejthetjük. Egyelőre a személyi előfeltételeket kell keresztülmentenünk a még elkövetkezendőkön. Mindezeket végiggondolva bizony megállapíthatom, hogy a feladat, ami 42 évi munka után rám vár, szinte elbírhatatlan és megoldhatatlan, és mégis vállalni kell. Nyomasztóan súlyos tudat az, ha egy emberen ilyen sok múlik, és ott, ahol sok száz jó nyomdász van, mint például Németországban, az egyéni felelőssége egy-egynek mindenesetre kisebb. Nem csodálom, hogy nyaggatnak kiadási tervekkel, s nem helyeslem, ha nem publikálod, amit lehet. Ez kötelességed volna. Bár ebbe igazán nehéz beleszólnom. Nekem ugyanis nincs meg rá a lehetőségem. Nem is tudom, kit ajánlhatnék, aki erre méltó volna. De ha valamiben segítségedre lehetek e körül, kérlek, írd meg részletesen. - Most pedig bezárom ezt a jeremiádát, mert itt a mai második posta, azzal kell foglalkozni. Szeretettel ölel régi, hálás barátod Kner Imre A levél gépirat, autográf aláírással, K. I. ovális emblémás levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/149. 2 f. Erről a levélről másolati példány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 332-335. 1 Lukáts Kató, Kaesz Gyuláné (1900-) - grafikus, csomagolástervező. 2 Kiss Áron (1815-1908) - református püspök 1892-től. 3 Weis István (1889-) az újkonzervativizmus eszmekörét valló képviselő, politikus az 1930-as években. Több vonatkozó könyve is van: Hova? A magyar jövő útja. H. és é. n., A mai magyar társadalom. Bp. 1930. 4 unser ganzer Verlag ist durch Feindeseinwirkung total vernichtet-a kiadónk ellenséges beavatkozás következtében teljesen elpusztult. 247