Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

amely sokban felelős mindazért, ami itt történt..."; lejjebb pedig: „Folyóiratunk célja, amennyiben egy folyóirat egyáltalában befolyásolhatja az eseményeket stbi". Mikor megküldtem Neked Radnóti Miklós nálam nyomatott Meredek Űt c. verseskönyvét,

2 azt írtad; hogy nem tetszenek Neked ezek a betűk, mert formájuk emlékeztet valamire, aminek illata Franciaországban mindenen érezhető. Nagyon jót mulattam akkor ezen. Hát most pedig éppen ugyanerre a betűre hibáztál rá a minták között. Képzelheted, hogy Mihály fiammal mennyire derültünk ezen - anélkül persze, hogy ebből további következtetéseket kívántunk volna levonni. Szóval: itt küldök próbanyomatot a névjegyekből, mert illő, hogy ne vaktában válassz belőle. A hátul i). és 2). számmal jelzettek klasszicista, Bodoni-betűnkből vannak szedve. A 3). és 4). számmal jelzettek pedig az Általad választott Cochin-féle betűből. Azért láttam jobbnak mintát küldeni belőle, mert ennél a Cochin-betűnél nem tudom az alsó sort kis verzálból szedetni, nem lévén megfelelő belőle, s kisbetűből szedve pedig másként hat. - Viszont az Általad választott és itt visszaküldött mintán kissé ritkítva van szedve a sor. A 3). számú ritkítva van szedve, a 4). számú minta ritkítatlan. - Válassz ízlésed szerint, de esetleg további kísérletekkel is rendelkezésedre állunk. Viszont ebből láthatod, hogy kinek-kinek a sorsa a neve, és a Zolnai Béla által ismertetett igazságok léteznek, mert íme más szónak más a tipográfiai képe, ugyanabból a betűből. Van a névjegynek is problematikája, csak észre kell venni. Boldog ÍdŐ volt, amikor még volt ilyesmire idő, de ma az emberiségnek sürgősebb dolga van. Erről jut eszembe Apámnak az az anekdotája, amelyet ő jegyzett fel, Pálffy Béla helybeli plébános elbeszéléséből. A Főúr [Főtisztelendő úr] rohant az ő hatalmas lépéseivel a tanyára, mert ellett a tehén. Utánakiabál egy jóképű idősebb magyar, aki nyilván a kocsmából dülöngélt haza: Ájjon meg, ájjon meg, Főtisztelendő Uram! - Na mi az? kérdezi a Főúr. - Főtisztelendő Uram, sürgős gyónnivalóm vóna! - feleli a magyar. Nekem meg rengeteg kellemetlen és terhes munkám között jólesik sürgősen elbogarászni egy kicsit ilyen apró dologgal, ami számomra mégiscsak lényeges, és ilyenkor azt hiszem, hogy - még nyomdász vagyok. Te ezt bizonyosan meg tudod érteni. Ne gyere ide segíteni. Éppen elég baj az nekem, hogy ezekkel a dolgokkal kell bajlakodni, nem kívánom Neked. Akkor gyere ide, amikor ráérek, s akkor majd megbeszéljük azt a sok mindent, amire a nyári szép, de rövid napokban nem jutott idő, hiszen annyi minden érdekes és szép megbeszélnivaló lett volna! öcsém felől újabb hír nincsen. Nem tudom, írtam-e, mert nem érek rá kikeresni a levelet, hogy állítólag december 23-án olvastak be vagy tíz nevet, akik között szerepelt, s akkor állítólag azt mondtak, hogy ki-kit a saját szakmájában dolgoztatnak. Ez annyiban volna öröm, hogy jó szer volna a drótsövénybetegség ellen, amelyben minden volt fogoly szenved ma is. - De hát persze ezek negyedkézből való hallomások, amiket ellenőrizni nem lehet. - Hallottam én is, hogy jönnek Törökországon keresztül levelek, öcsémnek volt egy jó ismerőse, akinek egy pasa, volt miniszter az apja. Szarvason járt gazdasági iskolába, és most otthon gazdálkodik. Járt itt is egypárszor. Már annak is írtunk, s bár van valami követ vagy miniszter rokona, aki aktív, befolyásos ember, nem bírt híreket szerezni. Reméljük, hogy rövidesen tán mégis érkezik hír. A stockholmi zsidó hitközség, aki azt írta a nyáron, hogy semmi hírt nem tud szerezni, a napokban küldött sokszorosított körlevelet, hogy az utóbbi hónapokban sok magyar kérdezősködést kapott, s van tán valami halvány kilátás rá, hogy tud hírt szerezni, de ez bizonytalan, hosszú ideig tart, és várjunk türelemmel, mert majd értesít, ha megtud valamit. 236