Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

lék marad. Én a magaméra sohase gondolok, csak ha valami emlékeztet rá, és az egészből legélénkebben arra emlékszem, hogy a doktorom kezelés előtt minden reggel, vas-következetességgel fokhagymás zsíros pirítóst reggelizett. Én bizony nem szoktam számon tartani, hogy ki írt utoljára. Legfeljebb hiányérzetem van, ha azoktól, akikkel összetartozom, már régen nem kaptam levelet, de etikettkérdéseket nem vetek fel, hanem ha hozzájutok, írok. Veled is így vagyok. Feleségem, sajnos, nem gyógyult meg egészen, sőt most éppen egy újabb rohama volt, ezúttal a hátában. Néhány napot feküdt, most kezd lábadozni. Bizony félek, hogy ha nem lesz fűtőanyagunk, nehezen tudja majd elviselni ezt a telet. És bizony fűtőanyag csak nagyon kevés van, még nagy redukcióval se lenne elég a télre, de valami kilátás van rá. Most kezdődik a szezon, egyre több dolgom lesz, s az üzem meg éppen csak lézeng, termelni nem lehet, mert minden papírszállítmányunk késik. Ebben az évben másodszor kezdek el olyan időszakot, amikor vagy hat hetet kell lézengeni, mert az utolsó papírtartalékot felhasználni nem szabad, s az újabb' gyártásra várni kell. Panaszkodni azonban nem szabad, mert a fő az, hogy) mégis ka'pok papirost, mert illetékes helyen tudják, mennyire fontos dolgokat készítek a közigazgatásnak. Magam pedig igen nagy előrelátással dolgozom,

p

és eleve számításba vettem az efféle zökkenőket. - Majd csak megússzuk ezt is. Annyi minden volt találkozásunk óta, ha visszagondolok rá, hogy olyan, mint ha hosszú esztendőkkel ezelőtt lettél volna itt. Rabságom azóta még nagyobb, elmozdulni lehetetlen, pedig jó volna nyugodtan megbeszélni mindent. Látogatásod csak arra volt jó, hogy gyakran eszembe jusson, mi mindenről nem beszéltünk, és éppen csak belekóstoltunk a kiadós, alapos és lényeges beszélgetésbe. Vajon, eljön-e még ennek az ideje és mikor? Minden jót, főleg mennél gyorsabban mennél teljesebb egészséget kívánok szeretettel - mindnyájunk nevében régi barátod Kner Imre A levél gépirat, autográf aláírással, K. I. ovális emblémás levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/146. 1 f. Ugyanerről a levélről másodpéldány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 311-312. I58 Z[engő]V[árkony], [19J43. XII. 11. Kedves Barátom, hát ha Te, mint írod, különleges együttérzéssel olvastad beszámolómat szenvedéseimről, én nem kevesebbel olvastam a Te ifjúkori reminiscenciádat. Teljesen bele tudtam élni magam, s borzongok bele. A méteres géz s a fokhagymás pirítós - tökéletesen jelen van. Neked lehet, hogy csak sohase idézett emlék, nekem most jelenlevő valóság, mert kórságosan át szoktam élni a más fájdalmat. Ez már maga is betegség, amilyenekkel tele vagyok. Hogy aztán az Űr Isten olyan jó szándékkal bocsát ja-e ránk ezeket, mint Te jóindulatúan interpretálod, nem tudom, csak azt látom, hogy mindketten csakugyan kiszemeltjei vagyunk, s azt, hogy én már sokallom is, s nem soká fogom bírni, de nem is óhaj231