Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

volt, és egész határozottsággal állítja, hogy öcsém január 17-én 47-edmagával került fogságba, kifogástalan egészségi és lelki állapotban, és hogy akkor ruházata is kifogástalan volt. így hát most már bizonyosra vehetjük, hogy a voronyezsi rettenetes visszavonulás szenvedéseitől megmenekült, és így hitelesnek vehetjük az üzeneteiről való híreket is. Igen-igen nagy megkönnyebbülés ez mindnyájunknak, s mint régi, igaz barátommal közlöm ezt Veled. Majd csak hazasegíti a Jóisten onnan előbb vagy utóbb. Más újságot nemigen írhatok. A napok igen sok gonddal és munkával telnek. Egyetlen és fő törekvésem a folytonosság fenntartása és az, hogy amit lehet, átmentsek és konzerváljak olyan időkre, amikor ismét lehet és kell dolgozni. Ez bizony ma rettentő nagy és nehéz feladat, de eddig sikerült. A papirosellátási hírek azonban olyanok, hogy azt hiszem, rövidesen igen nagy nehézségekkel kell számolnunk. Ez a tél nagyon próbára fog tenni bennünket. Feleségem betegsége eddig még nem múlt el nyomtalanul, de hála a Jóistennek, nagyon sokat javult. Remélem, hogy ha a télen csak kicsit tudunk fűtetni, annyira, hogy meg ne hűtse a lábát, akkor helyre fog teljesen állani. - Egyébként pedig megvagyunk mindnyájan, és szeretettel kívánva minden jót, vagyunk régf barátaid [Kner Imre] A levél gépirati másodpéldány. 1 f, BML, XI. 9. Kner Nyomda Jr. C/30. 308. I56 Zrengő]V[árkony], [i943- XI. 7.] Kedves Barátom, nagyon jólesett leveled. Éppen azokban a napokban kezdtem a pokol fenekéről annyira fbikerülni, hogy valamennyire már gondolkozni tudtam, és sok mulasztásom megjelent előttem. így éreztem, hogy Te lehettél az utolsó, aki kettőnk közül írt - csak éreztem, nem tudtam, mert azokban a napokban nem tudtam tudni semmit -, s mindjárt elhatároztam, hogy amint rá tudom szánni magam az íróasztalhoz ülésre, nyomban írok Neked. S akkor jött leveled, ami megnyugtatott, mert láttam, nem tartod számon, melyikünk írt utóbb, s amit már nagyon kívántam, hírt Tőled, megkaptam - így aztán megnyugodva halasztódott az írás máig. Mit csináltam a pokol fenekén? Hát^nenTsétáltam, mint Dante, hanem szenvedtem, mint ama másik Fiüppo odalent, aki „In sé medosmo si volgea eo denti".

1 Hát én is magam ellen fordítottam a fogam. Nem emlékszem már, megírtam-e az augusztusi tortúrámat, az nem végződött el; a gyulladás megmaradt, s akkor azt sütötték ki, hogy ez nem kifelé, hanem szinte vízszintesen nőtt, s az állkapocsban benne maradt bölcsességfog van ott, hibátlan, mégis bajt csináló, ki kell onnan vésni. Nem részletezem. 2 1/4 óra hosszat véstek egyfolytában, sose hittem volna el, hogy ennyi és ilyen kínt ki lehet bírni - élve. Azt mondták, mióta a klinika fennáll, nem volt ilyen esetük, de még a könyveikben se olvastak hasonlóról. Nekem jutott ez a világrekord. Utána 1 1/2 hónapig nem volt se éjjelem, se nappalom. Most kezdek magamhoz térni, s abban bizakodni, hogy a jó Isten most talán egy időre megelégszik ennyivel. 229