Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

2 [Gyoma], [i9]2i. augusztus 22. Kedves Barátom! Óriási meglepetéssel olvastam kedves levelét. Már borzasztó régen nem hallottam önről semmit sem, s majd elhűltem, amikor levelét olvastam. - Azt a luxust is csak Magyarország engedheti meg magának, hogy Fülep Lajos Medinán legyen református lelkész. Hiába, nagyon bővében vagyunk a tehetséges embereknek. Ami a felőlünk való rémhíreket illeti, azoknak kétharmad része igaz. Tudniillik, gépeink és betűink kétharmad részét tényleg leszerelték és elvitték, s elvitték egész akkori papírraktárunkat is. Az ország megcsonkítása folytán pedig elveszett vevőterületünk kétharmad része is, és így elképzelheti, hogy milyen helyzetben vagyunk. Rosszabban, mint egy cég, amely kétharmaddal kisebb, mint mi voltunk, mert organizációs kereteink még mindig a régiek, és csak a régi színvonal elvben való feladása mellett lennének csökkenthetők. - Elképzelhetetlenül kínlódunk tehát, én magam minden erőm megfeszítve kell hogy dolgozzam, a sokszor már egyéni teljesítőképességem végső határán járok, de fel nem adok semmit, inkább abbahagynám a munkát. Mivel irodalmi téren szabad véleménynyilvánítás, szabad hang nem lehetéges, hiszen mindenből politikát csináltak, nem lehet kiadványaimat egyelőre a régi irányban folytatnom. Mást pedig, ami eddigi irányomtól való eltérést, elvfeladást vagy konjünktúrahajszolást jelentene, semmi szín alatt nem akarok csinálni, ezt az időt egy régi tervem felújítására akarom felhasználni. Számomra 1850-nel megszűnt a magyar irodalom egyelőre. De úgy látom, illetve régi meggyőződésem, hogy a magyar kultúra és a magyar társadalom egyik legfőbb betegsége éppen a tradíciótlanság - és úgy látom, hogy legnagyobb szellemeink, akiket persze holtig destruktívakként üldöztek életükben, mindig a Nyugattal való szellemi kapcsolaton dolgoztak, az általános emberinek, az európaiságnak a bajnokai voltak. Az a hitem, hogy régi íróink igazán való megismertetése, helyes világításba való beállítása, újrafelfedezése, ha az az iskolai nevelést, illetve a klasszikusok iskoláinkban való megutáltatását ellensúlyozni alkalmas volna, elsőrendű kultúrcselekedet lenne. A múlt évi három kis könyv

1 ennek a programnak az autaktja

2 volt, és egy kísérlet arra is, hogy a magyar könyvstílus, a tradíciókhoz kapcsolódó magyar tipográfia felé egy lépést tegyünk. Sajnos, anyagi erőnk és a mai nagy árak nem olyanok, hogy ezeket a törekvéseket tömegkiadványokon valósítsuk meg. így ezeket is csak kis példányszámban, ha nem is kifejezett luxuskiadásként lehet megcsinálni. A tavalyi három kis könyv 600-600 példányban jelent meg, több mint fele nem kelt el. Idei kiadványainkat 1200 példányban, két másik sorozatot 600-600-ban nyomok. Hogy programunkat, melyen Király Györggyel

3 és Kozma Lajossal dolgozunk együtt, tisztán lássa, majd amint annyira leszünk, küldök részletes prospektusokat. A három kis könyvből nem küldtem szét a szokásos tiszteletpéldányokat, ezt anyagi helyzetünk nem engedi meg, csupán közelebbi barátaink kaptak azokból, de persze önnel kivételt tettem. - Elküldtem a három kis könyvet, kérem, fogadja szívesen. Meg fogja érteni, hogy mai helyzetem milyen, elszakítva attól a körtől, amelyben szellemi életemet éltem, legkedvesebb munkatársaimtól, s hogy ez a fent explikált kiadóprogram sem egyéb, mint: - Medina. Elek Arthurnak

5 én is, feleségem is őszinte részvétünket akartuk küldeni édesanyja el22