Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

132 Gyoma, 1943. január 7. Kedves Barátom! Most kaptam kedves sorait, s azonnal válaszolok. Most ugyanis annyi a dolgom, hogy nem engedhetem meg magamnak a restancia luxusát, mert nem lehet tudni, holnap menynyi jön megint, s ha az ember össze hagyja gyűlni, sohase lábal ki belőle. - Azt írta egyszer, hogy miért kell nekem közigazgatási marhaságokkal foglalkozni. Hát íme, önnek is kell. Hiába, gazdálkodás nélkül nem megy az élet, s mindenre kell valakinek gondjának lenni. Ez a magyar élet egyik legfontosabb problémája. A közbirtokosságok már vagy száz esztendeje, vagy még régebben állanak fenn. A 7000/1914. Fmr. olyan egyszerű ügyvitelt állított nekik össze, hogy egyszerűbb már nem is lehet. Én tartom raktáron nekik a nyomtatványokat, s látom a velük való levelezésből, milyen hallatlan primitív fokon állanak, alig bírnak eleget tenni ezeknek az egyszerű követelményeknek is. Hogy lehessen fejlettebb és magasabb társadalmi formák bevezetéséről álmodozni, amikor ez se megy] És látom a levelezésből az új kereskedelmi réteg színvonalát is. A legnagyobb marhaság, hogy százezrével kapcsolják ki az írástudó, számolni, adminisztrálni képes elemeket az életből, amikor soha senki nem gondoskodott arról, hogy legyen, aki pótolja őket. Mert attól, aki eddig lenézte, utálta és kerülte az ilyen foglalkozást, most pedig felülről akarja kezdeni, igazán nem lehet mást várni, mint amire képes. És végeredményben ez is iskolakérdés. És most is egyes marhák kitűnőek iskolájáról

1 álmodoznak. Én keserves tapasztalatok alapján tudnám megmagyarázni nekik, hogy ennél sürgősebb és fontosabb dolgunk volna iskolai téren, de nem illik. Hát hagyjuk inkább ezt a témát. Itt küldök egy sorozat nyomtatványt, amelyeket mi néhány évvel ezelőtt községi takarékmagtárak részére terveztünk és nyomtattunk. Ha kísérletet kívánna tenni velük, örömmel küldenék díjtalanul annyit, amennyi kell, s szeretném, ha aztán a tapasztalatairól később beszámolna. Tudtommal ott, ahol eddig használják, nagyon beváltak. - A 2964 rsz. minta olyan, hogy sohase kell rovancsolni, minden tétel után látni kell, hogy mennyinek kell a készletnek lenni. Ma jött levelezőlap szegény Bandi öcsémtől, hogy 23-án áthelyezték sokkal primitívebb helyzetbe és a legnehezebb kisegítőszolgálatba. Hogy ez mit jelent, nem tudom, de nagyon odavagyok szegényért. Neki tulajdonképpen már nem is kellene koránál fogva kint lennie. Csak szerencsétlen személyi körülmények találkozásánál fogva van kint, akik idebent ilyen korúak, azokat mind leszerelték már. Nem voltak elegek a borzalmas esztendők a Monte San Michelén

2 és Wolhyniában

3 annak idején. Ha sebesülési érme volna, le kellene őt szerelni. És miért nincs sebesülési érme? Mert amikor megsebesült, 19 éves korában, a kötözőhelyen kijelentette, hogy vissza akar menni a vonalba a csapatjához. Súlyosan büntetendő dolog, úgy látszik. Ami a kiadási kérdést illeti: röviden csak annyit, hogy nem tudok és nem akarok most kiadni. Meg kell értenie ennek mindenféle okát-fokát bővebb magyarázat nélkül is. - Ügy érzem, hogy most nincs jogom hozzá. - És Hajnal Annát és Radnótit sem adtam én ki, hanem csak kinyomattam, megrendelésre, a szerzők költségére. Radnóti szegény kint van valahol, már régen nem tudok róla, a könyvet egy gazdag rokona fizette ki. Hajnal Annánál az volt a helyzet - köztünk mondva -, évek múlva fizette ki nagy nehezen. A baj ott van, hogy bármily olcsón nyomtatja is ki ilyen fiatal költő a könyvet, ha az saját 205