Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

vízfoltos lett. Ezért merem a padlást ajánlani. Kner-sorozatot is szívesen elhelyezek ott. Ha tehát ez a propozicióm megfelel, kérem, rendelkezzen velem korlátlanul. Szeretettel, Öreg barátja Fülep Lajos A levél autográf, fekete tintával íródott, i f. BML, XI. 9. Rner Nyomda ir. C/30. 274-275. I28 Gyoma, 1942. november 10. Kedves Barátom! Köszönettel vettem kedves sorait. Talán igaza van, s túl korai a gondoskodásom. De látom, hogy meg sem tudom csinálni. Most alkalmam nyílik arra, hogy néhány ládát, kettőt-hármat, egy előkelő közintézmény őrizetébe adjak. És látom, hogy annyi a dolgom, hogy lehetetlen megkezdeni még csak az összeszedését is annak, amit el kellene tenni. Nyilván azt csinálom, hogy ha fiam hazajön - most ugyanis Békéscsabán van három hétre Tevanéknál

1 -, esténként kiválogatunk 2-3 ládára valót, és azt elküldöm - a legfontosabbakat, a többit pedig sorsára bízom. Ha sorsom változik, úgysem lesz módom akkora lakás fenntartására, ahol nagy tömegeket el tudok helyezni, konzerválni, és szegény Feleségem nem is bírna akkora lakást gondozni segítség nélkül. Igaza van, az ember gondoskodjon az üzemről és a személyzetről, a folytonosságot biztosítsa, ameddig ereje és lehetősége van rá, a többivel könnyelműen kell bánni. Ha fiam majd csak egyszerű munkás lehet, lakásviszonyai szerint azt a kis mennyiségű könyvet, amit így kiválogatok, is nehezen tudja kezelni és elhelyezni majd. A többit egye meg a fene, úgyis mindegy akkor. Nagy mennyiséget elszállítani nagy gond volna, mert költsége is jelentékeny, s a csomagolóanyag, láda stbi sincs hozzá. Ha azonban úgy fordul a dolog, hogy kell, kis mértékben esetleg élni fogok szíves engedelmével. Ma elküldtem b. címére egy kis Officina-könyvet, amelyet unokaöcsém és tanítványom, Haiman-Kner György írt.

2 Igen jó összefoglalásnak tartom, amely minden álszemponttól mentesen közli mindazt, ami a lényeges a betűkérdésben, s amit itthon annyira nem ismernek. - Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni. Sajnálattal olvasom a fog-kalandjait. Én annyit szenvedtem a fiatalságom hosszú esztendei alatt a fogaimmal, mint kevesen. De aztán egyszer sikerült nagy türelemmel és igen jó fogorvos segítségével a fogkérdést nyugvópontra juttatni, és most már ritkán van vele bajom. Azt szoktam mondani magamban, hogy ha semmit nem tehettem a gyerekeimért, csak annyit, hogy a gyerekkor két rémétől, amelyek annyi szenvedést okoztak nekem: a fogfájástól és a cselédek rémmeséi által okozott rettentő félelmektől megszabadítottam őket, akkor máris sokat tettem értük. Ez volt gyerekkorom két legnagyobb szenvedése. De talán ennek is megvan a maga hivatása. Isten tudja, hogy miért méri az emberre. Minden jót kívánva és szíves, kedves együttérzését megköszönve vagyok régi, igaz híve és barátja [Kner Imre] 200