Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

másra utalt részei vagyunk. De magában még ez se elég. „Közös", nem értékfogalom, s nem indokolná ahhoz a világhoz való ragaszkodást, ahol a múlton való merőben szentimentális merengés annyira nincs jelen, mint, gondolom, egyikünkben se. Ahhoz a világhoz csak azért érdemes és kell ragaszkodnunk, mert a - szerintem - mainál semmivel se kevésbé gyalázatos világban (ez a mai csak amannak a termése) a szellem és a lélek világa volt. Mannheim mondta itt nekem pár éve, hogy soha sehol se találta meg annak aequivalensét, ami a „vasárnapok" voltak. Azt hiszem, akkor is én voltam éppen az, akit baráti körünk tagjainak élete és magánügyei is érdekeltek az intellektuális elméleti szférán túl, s akihez leginkább fordultak is minden dolgukban-bajukban. (Napokig kellett pihennem azután, mikor egyszer Mali Lógodi utcai lakásom híres díván-bárkáján heverve estétől reggel 5-ig ontotta elém és órákig vitatta gondjait. Egyszer majd elmondom ugyancsak M. veszedelmes kalandját a kommün kitörése napján. Leírni hosszú volna.) Nyilván ez az emlék maradt rajtam valamilyen auraként azóta is, s ezért írja nekem ön is ezeket az elméleti - és - meghitt leveleket, amiknek duplán örülök, mert a) tanulok belőlük, b) elevenen, nem emlékként, folytatják a mi világunkat. Egyelőre ketten őrizzük a continuitást - lehetetlen-e, hogy egyszer még a viszonylagos teljesség helyreáll? Én nem tartom annak, gondolok rá. S mily nagy dolog lenne, ha mi mindnyájan még valaha összeülhetnénk, s elmondhatnánk, mit tapasztaltunk, hova jutottunk stb. Csoda kellene hozzá, de éppen nekünk muszáj hinnünk a csodában, hogy élhessünk. írjon tehát nekem mindig, akkor is, ha én éppen nem írok a sok nyavalyám miatt, s írjon meg mindent. Sose tudhatni, mennyire jó lehet ez valamelyikünknek vagy mindkettőnknek. A nehezen mozdulást, sajnos, éppen elég momentum megérteti velem. Hónapok óta készülünk egy látogatás visszaadására Kajdacsra,s alighanem csak úgy tudjuk megtenni, ha - holott 90 km az egész - 20 km-t gyalog megyünk. Pedig ez még csak a közlekedési baj, hát még az élelmezési! Mégis, újra azt mondom, ha ott nem nélkülözhetetlenek, csak jöjjenek, ennivaló van itt még, ha drágán is. Holnapután fejezi be itteni táborozását (a gesztenyésben, sátrakban) a debreceni kollégium 26 főnyi csoportja- ezek se éheztek, ellenkezőleg. Csekey P. is mostanában készül ide. Már néhányszor akartam írni, mindig kimaradt a levélből, hogy ha nem esnék terhére Cassel könyvét elküldeni vagy elhozni, igen óhajtanám, ha nem is tudnám egykettőre elolvasni, s ha ez nem baj. Mostanában tervezek egy-két kirándulást, de megvárom válaszát, hátha együtt mehetnénk! Szeretettel Fülep Lajos Autográf levél, kék tintával írta Fülep. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 262-265. 195