Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

tesz, mint a régi vállalatok közül csak a legrosszabbak tették: húsvét utáni hétre kiléptet egy csomó embert, és munkanélkülivé teszi őket, hogy ne kelljen Ötnapos munkahétre teljes hetibért kifizetnie. Utolsó üzletpolitika az ilyen, és nagyon nagy szegénységi bizonyítvány, mert akkora üzemnek a rezsije és az elkallódása akkora, hogy ennek nem volna szabad szerepet játszania, pláne akkor, amikor úgyis csak a személyzet egy kis részével lehet ezt megtenni. Nem tudom még mindig elég világosan megmondani, amit gondolok, de megkísérlem. Lám, hogy mi érzelmi és tisztességbeli dolgokra mindig annyit áldozhattunk, annak köszönhető, hogy az üzleti elgondolásaink reálisak voltak. Ezért volt miből. És hiába mégolyan jószívű is bármely kapitalista, vagy bármely politikai vagy gazdasági rendszer, ha nem vezeti dolgait kellő gazdasági érzékkel és helyes gazdasági törvények szerint, akkor csak rombolhat és nem építhet, és csakhamar nem lesz abban a helyzetben, hogy adhasson. Vagyis előbb meg kell teremtenie annak a lehetőségét, hogy adhasson. Vagy még inkább: annak, hogy ne kelljen adnia. Mert nem adni kell, hanem mennél több embert abba a helyzetbe hozni, hogy maga teremthessen a maga számára lehetőségeket. Csak az nem proletár, aki bizonyos keretek között maga irányíthatja a sorsát, önálló életprogramja lehet és érzi, hogy erőfeszítése, teljesítménye és előrejutása között okozati összefüggés van. Mindenki más többé-kevésbé rabszolga, és előbb-utóbb demoralizálódik, aminek számtalan nagyon szomorú jelét látom. Nekem az ad erőt nagyon-nagyon sok borzalmas dolog elviselésére, hogy a magam és egy csomó ember sorsáért való felelősséget kell viselnem állandóan. És amikor másokkal beszélek, látom, hogy milyen kevesen vagyunk már ilyenek a társadalomban, s milyen kevesen értik meg ezért, amit teszek és amit akarok, vagy gondolok. Azelőtt, amíg a monopolizmus nem fejlődött ki ennyire, sokkal többen voltunk ilyenek ... Én úgy látom a dolgot, hogy a gazdasági életnek éppen olyan törvényei vannak, amilyenek a fizika vagy a matematika törvényei, és ezek ellen a legszentebb célok érdekében sem szabad tartósan véteni. Mert éppen ezek a legszentebb célok sínylik ezt meg. Minden olyan juttatásért, amely ellentétes ezekkel a gazdasági törvényekkel, mások fizetnek borzalmas árat, de legtöbbször a gazdasági élet, vagyis az illető emberi közösség egésze, ami a gyakorlatban mindig a legalsó és legszegényebb rétegeket jelenti. Amikor Oroszország helyreállította az aranyvalutát, akkor is a béréből közvetlenül élő legszegényebb réteg fizetett rá legjobban a cserére. És ez törvényszerűen mindig így van. - És így van ez a legnagyobb gazdasági akciók vonatkozásában is. Azért ajánlanám egyszer, hogy rágja magát végig Gustaf Cassel: Sozialismus oder Fortschritt című könyvén, mert szebben és világosabban ezt még nem fejtette ki senki. Mert olyan gazdasági prófétát, aki holnap az ellenkezőjét fejti ki és indokolja meg részletesen a mai álláspontjának, már ezrével ismerek. Amikor valaki mögött olyan múlt van, mint mögöttem, és annyira belelát a szakmája minden vonatkozásába, annak pontosan látnia kell, mibe kerültek az utóbbi harmincnégyben évben egyes protezsált vállalatok a köznek - mit lehetett volna pédául abból alkotni vagy juttatni a szegény népnek, amibe R. J.

1 és lapjai kerültek negyven éven át az országnak. És eddig egyetlen ilyen vállalat sem jutott el oda, hogy az indítás lendületét valami kulturálisan vagy nyomdailag értelmes, okos, szép dologra fel tudta volna használni, s hogy egy ponton azt mondotta volna: köszönöm a támogatást, most már meg tudok állni a saját lábamon, s most már kezdem visszatörleszteni a köznek, amit kaptam. Erre egyetlen példa nincsen, de katasztrofális összeomlásokra mihelyt a támogatás megszűnt, annál több. Az ilyenek sohasem tudják megtanulni a gazdaságosság módsze188