Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

ura azoknak az eszközöknek, amelyeket maga alkotott magának. És ennek nyilván az az oka, hogy nem képes felismerni a szellemet, amelyik az anyagok és eszközök mögött van. A múlt hónapban egy előadást tartottam Pesten, s egy barátom elhozta B erény Róbertet

5 is, akit még az első háború alatt ismertem meg, s nagyon szerettem. Azóta csak futólag találkoztam vele, a nyáron egyszer Zebegényben például. Most egy estét végigbeszélgettem vele, s olyan érdekes volt megállapítani, mennyire egyformán látunk sok mindent, s hogy rá kell jönni, minden mesterség mögött ugyanazok az igazságok rejlenek. Ma már ötvenharmadik évemben járok, de alig volt súlyosabb felfedezésem, mint amikor vagy tíz év előtt kezdtem észrevenni, hogy hányan élik végig az életüket egy-egy pályán úgy, hogy nem is sejtik: mi az, amit csinálnak. Most a fiamat tanítgatom. Nem akarom elméletekkel túlterhelni, mert a saját fejlődésemből tudom, hogy a felismerések csak bizonyos fokú anyagi tudás birtokában lehetségesek, vagy érkeznek el, de mégsem várhatok egyes dolgokkal sokáig, mert elmúlik az idő felettem. Most esténként azzal foglalkozunk, hogy egy-két polcot leszedünk a könyvespolcból, és végiglapozzuk a könyveket. Van egy nagy gyűjteményem Privatdruckokból, kispéldányszámú kísérleti és luxusnyomtatványokból, amelyek között nagyon ritka dolgok is vannak. Az utóbbi 30 év alatt gyűltek ezek össze, egy részét vettem, más részét a világ majd minden tájáról kaptam generációm vezető nyomdászaitól. Nem is hinné, mennyi tudatlan, szellemtelen, csak egy-egy vérszegény ötleten felépített, hamvábaholt dolog van közöttük, és milyen kevés a jó, igazán egészségesen elgondolt és rendesen megcsinált könyv - alig marad benne a rostában valami, a legtöbbnek csak történeti értéke és érdekessége van, inkább mint negatív példákat mutatom Mihálynak. - És főként: mennyire nem értették meg és nem értik az emberek, hogy a könyv célja a nyilvánosság, s a kiemelkedő excluziv értékek helyett a tömegtermelés megnemesítésére kellene törekedni. Azok, akiket helyzetük, pártállásuk, programjuk kényszerítene arra, hogy ebben az irányban próbálkozzanak, a legtöbb dilettantizmust és a legnagyobb felelőtlenséget mutatják, és a legkevésbé termékenyeknek mutatkoztak. Olyan tisztán és világosan látom, mit kellene csinálni ezen a téren és hogyan, és most már tudom, hogy az életben sohasem lesz meg a lehetőségem rá, hogy meg is valósítsam. Hiszen én képtelen vagyok másként diszponálni, mint a magam felelősségére, és a jót nem lehet paranccsal megvalósítani. Sokszor úgy érzem, kár értem és azért, amit dolgoztam, s sokszor foglalkoztat - már ebben a korban -, hogy mi marad meg abból, amit csináltam. Talán a legtöbb lett volna, ha tanítványaimat: unokaöcsémet és fiamat elindíthattam volna, s még néhány fiatalt, akikre befolyásom lehetett, egy olyan irányba, amely felé a helyes és jó megoldások fekszenek, s most azt látom, hogy őelőlük el van intézményesen zárva a munkalehetőség. Nem tehetek róla, hogy hasonló szellemi képességű keresztény fiatalembereket nem érdekelt az, hogy nyomdászok lehessenek. - No de most már be kell fejeznem az írást. Talán meg tud vigasztalni, s ne haragudjon, ha önt is éppen hasonló periódusban éri levelem, és ezzel még nehezítem az állapotját. Szeretettel köszönti régi barátja Kner Imre Gépirat, autográf aláírással. MTAK Kézirattár, Ms 4588/130. 2 f. Ugyanerről másolati példány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 240-243. A Kner lev. 1969. kötet előkészületekor készített másolat: MTAK Kézirattár, Ms 4586/208. VI. Megjelent: Kner lev. 1969. 281-287. p. i A neves festő Aba-Novák Vilmos (1894-1941). 181