Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

minden hibát hűen adjak vissza. A másik pedig: mindnyájunk élettapasztalatai. Nem hiába írja Gyalui az 1900-as kiadás bevezetésében, hogy Kis Miklós ellenfeleit mustrálván, ma is személy szerint megtalálhatjuk környezetünkben ezeket a típusokat. Ha érzékeny volt, azt nem lehet csodálni, hiszen művész volt, és amellett volt egy súlyos baja: hamis mértéket alkalmazott. Az Első Magyar Papíripar RT vezérigazgatója, Dr. Herz Henrik mondta nekem egyszer, amikor egyik magyar papírgyár túlságosan nagystílűén rendezkedett be, hogy „másként építek papírgyárat a Rajna mellett, és másként a Balaton mellett." Ha én is ragaszkodtam volna ábrándjaimhoz, pl. a könyvkiadáshoz, és nem tanultam volna meg

1 reális gazdasági szemmértéket alkalmazni, engem is megütött volna már a gutta, s így is elég gyakran vagyok közel hozzá. Különben igen érdekes tanulmány az is, hogy ki miképpen reagál erre a könyvre. Szeretettel köszönti régi, őszinte híve [Kner Imre] Gépirati levél másodpéldánya. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 222. IO5 Gyoma, 1940. december 5. Kedves Barátom! Régen nem írtam önnek, nem válaszoltam arra a kedves pár sorra sem, amelyben nyugtázta

1 a rádióelőadásom

2 megküldését. - örülök, hogy egyetért velem, hiszen úgyis tudtam, hogy csak fogalmazás kérdése volt az eddigi félreértés is. Mostanában ismét sokat gondoltam önre és a Zengővárkonyban töltött napra. Látva a tömzsi kis tornyot, illetve apszist a képen, még mindig rossz a lelkiismeretem, hogy anynyira siettem, és nem néztem meg akkor jobban a falut és a környéket, meg a templomot. Annyi volt a beszélnivalónk, hogy alig valamit beszélhettünk meg, és semmi másra nem jutott időnk. Pedig-pedig az élet elmúlik a nagy sietségben. Félő, hogy akármennyit dolgozom és igyekszem is, akárhogy sietek is, ugyanoda fogok eljutni így is, úgy is, ahová majd a harmadik zsidótörvény eljuttat, és akkor fájhat majd a szívem azért a sok szép és kedves dologért, amire nem jutott időm, pedig meg kellett volna néznem. Sokszor gondolkozom esti sétánkon fenn azon a tetőn, ahol az őszikék énekét hallgattuk, s arra, menynyire más lett volna az életem, ha csak egy barátom élt volna itt a közelemben, akivel néha együtt sétálhattam és beszélgethettem volna. Nagyon izolálva vagyok itt, nincs is környezetem, társaságom, amellett reggeltől estig emberek között vagyok az üzemben, s reggeltől estig beszélek, - de ez az összezártság sem az igazi, és ha nagyon rendesek is az emberek, az üzem egész hangulata és közszelleme sokkal jobb, mint általában másutt, mégse társaság ez, s nem is lehet. Nem tudom, meddig lehet még meg a lehetőségem arra, hogy a magam kedvére dolgozhassak, habár csak szűk korlátok között is, és meddig dolgozhatom egyáltalában! Nagyon pesszimista vagyok sokszor, - félek, hogy az ön jóslatai beteljesednek, és Isten tudja csak, mi lesz velem. Ezért fel akarom használni az időt, és szeretnék még egyet-mást csinálni. Néha van egy kis üres idejeVszedoimnek, s'ezért ezt most arra használom fel, hogy újra kinyomatom és kiadom Király György három kis csepke könyvét, amelyeket 167