Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

zadi Cochin-betűvel van nyomva. Ez nem nyomdai betűt rekonstruál, hanem azt a betűt, amellyel a két Cochin (apa és fiú)

1 rézmetszeteinek aláírását csinálta, illetve helyesebben nem az aláírását, hanem a szövegét. A gravírozó véső adja ezeknek a betűknek szálkás l'ellegét. A másik betű ugyanaz a Bodoni, amellyel a Szabó Lőrinc Te meg a világ-ja készült. Az ön véleménye nagyon hízelgő erről a könyvről, én is nagyon szeretem azt a könyvet, de végeredményben nagyon szomorú ez az ítélet. Nem tudom, ismeri-e azt a cikket, amelyet az 1928. évi Bibliophil Évkönyvben írtam „A tipográfia és a könyvművészet határai" címen.

2 Ebben megírtam, mit tartok egy korrektül megcsinált könyvnél annak a minimális határnak, amelyen túl kezdődik a könyvművészet. Ügy érzem, hogy az említett könyvben csak ennek a minimale Forderungnek

3 tettem eleget, hiszen valósággal alázattal kerültem el benne mindent, amit művészi alakításnak neveznék, hanem csak egy, a célnak megfelelő, anyagszerű és korrekt tipográfiára törekedtem, amelynek szükségszerűen szépnek is kell lenni. Szomorú, hogy ez nálunk már ekkora érdem ... Most vettem különben egy csomó régi könyvet megint. Van közöttük egy philosophiai műszótár, a múlt század elejéről, az Egyetemi Nyomda csinálta. Művészi szempontból mindaz benne van, amit ez a Szabó Lőrinc-kötet képvisel, tehát már éppen száz év előtt is tudtak annyit a magyar tipográfusok, s nyilván szerényebbek voltak annál, hogy ezt már művészi teljesítménynek tekintsék. Hanem aztán tartalmilag tele van ez a műszótár a legérdekesebb naivitásokkal és a legnagyobb marhaságokkal, nyelvújítási furcsaságokkal. Kedves olvasmány. Amit a hasbeszédről ír, abban igaza van, nyilván, mert nem nagyon tud engem sem érdekelni. Talán tünet az is, sőt egész bizonyosan az, hogy tele van a házam olyan könyvekkel, amelyek a magyarságot akarják nekem megmagyarázni. Egy sorozathoz kéretlenül is jutottam. De ez nem von le abból semmit, hogy a Kodály cikke csakugyan gyönyörű, és valósággal cselekedet. Abban ugyan nincsen halandzsa semmi. Bizony a tavaszt én is nagyon várom, pedig annyi lesz a dolgom, hogy akkor is nyilván csak az ablakon keresztül nézem majd a kinti napsütést. Bizony, jó lenne elmenni arra a vidékre. Amikor arra jártam, kevesebbet láttam belőle, mint szerettem volna. Annyit beszélgettünk, hogy a falura rá se került a sor. Pedig ezen a nyáron, ha egyáltalában elmozdulhatok, inkább az északi végekre szeretnék menni a gyerekekkel. - De remélem, hogy mégiscsak találkozunk, mégpedig a mainál boldogabb és szebb időkben. Még egyszer nagyon köszönöm kedves válaszát, és ma írok a három nótáriusnak, hátha kaphatok tőlük valamit. Minden jót kíván az ön régi híve és barátja [Kner Imre] Gépirati levélmásolat. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 204-205. 1 Cochin - francia rézmetsző család: id. Charles Nicolas Cochin (1688-1754),

ifj. Charles Nicolas Cochin (1715-1790), s ez utóbbi anyja, Marie-Madeleine Horthemels, (1687-1774) szintén rézmetsző volt. - A Cochin-betűkkel nyomtatott könyv: Radnóti Miklós: Meredek út. (LévaynéHaiman, 1982. I. 1.513.) 2 Kner Imre: A tipográfia és a könyvművészet határai. In: A Magyar Bibliophil Társaság évkönyve I. 1921-1928. Bp. 1928. 20-39. p. - Nagyobbrészt újraközölve: A könyv művészete 136-153. p. 3 minimale Forderungnak - minimális követelménynek 154