Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

A levél autográf, kék tintával írta Fülep, kék levélpapírra, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 196-197. 1 Cuvier, Georges (1769-1832) francia természettudós, az őslénytan megalapítója. Ö állította öszsze az első ősprincas csontvázat. 2 Pannónia - tudományos folyóirat, 1935-1943 között jelent meg. Fülep készülő írása (?) végül is nem jelent meg benne. 3 Zebaot (Cebáot) - a seregek, kivált a csillagok vagy angyalok mennyei serege (Mózes I. 2:1) Zebaot Ura - a Seregek Ura, Isten mint hadúr. 4 ainsi soit-il - úgy legyen 92 Gyoma, 1939. november 28. Kedves Barátom! Hát azt elhiszem, hogy furcsállotta a beküldött körlevelet. Ritkán volt még ilyen nehéz fogalmazási feladatom. A közkeletű kifejezés az ugyanis, hogy mi most már keresztény cégnek számítunk, de ezt igazán nagy ízléstelenségnek tartottam volna rátenni, de azt sem, hogy nem vagyunk zsidó cég. így hát körül kellett valahogy írni a dolgot, de nagyon berzenkedett az ízlésem ellene. Viszont a dolgok természete szerint ezt a körlevelet mégis ki kellett adnom, mert másként lehetetlen lenne az üzletet folytatnom, hiszen én nem helybeli rendelőkkel dolgozom, hanem több ezer, de igen apró kis rendelővel, akiket egyenként felkeresni úgysem lehet. És amellett számolni kell azzal is, hogy ez a körlevél nagyon sok esetben olvasatlanul megy a papírkosárba, s hiába vagyunk elismerten a legelsők a piacon, már maga ez az átmeneti helyzet is roppant kárt okoz nekem. A helyzet itt az, hogy úgynevezett intellektuális alkalmazottaim között egyáltalában nincs zsidó, az üzemi személyzetben pedig talán hat-hét százalék körüli a zsidók száma, s így nemcsak a mi kenyerünkről van szó, de a személyzetéről is. Tudnék mesélni egyet-mást, milyen szempontok érvényesülnek, egyik-másik rendelőmnél, csodálkozna rajta, vagy talán nem is csodálkozna... Ami a jóslatot illeti, arra nagyon kíváncsi volnék. Én ugyanis nagyon is sokféle eshetőséget tudok elképzelni, és némelyiktől nagyon borsódzik a hátam, nem is akarom ezeket fejtegetni. Viszont nagyon örülök annak a hírnek, hogy nagyobb munkát fejezett be. Azt a kérdést, hogy kinek és minek, jogosultnak tartom, de viszont értelme nem sok van. Ha az ember ezt a kérdést nagyon sokszor, vagy pláne mindig feltenné, akkor rég megette volna a fene már a világot. Hát bizony nagyon jó volna egyszer már elbeszélgetni - én egyre jobban érzem a magányt és az árvaságot. Kortársaim, barátaim közül sokan elmentek, sokan eltávolodtak körömből, valahogy ez az idő olyan, mint a választóvíz. És sokan keresztülestek az idő rostáján. Ama fent érintett kérdés, hogy kinek és minek, az én szakmámban különösen jogosult, mert a minőségi igények roppant nagyot csökkentek, és akik ma dolgozhatnak, azok egészen más irányt követnek, mint én, pedig én is meg vagyok győződve a magaménak helyességéről. Lassanként már nem is igen lesz kivel diskurálni a dolgokról, nem is értik már az emberek a szempontjaimat, és így én sem mondhatok mást, mint Meister Ynton: Ich verstehe die Welt nicht mehr ... A baj ott van, hogy a fiamat mégsem tudom 149