Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

65 Gyoma, 1936. december 3. Kedves Barátom! Vettem sorait, s azokon sokat gondolkoztam. Illetve: sokat gondolkoztam az elmúlt másfél év alatt, s sok mindenféle megállapodásra jutottam. A sógorom, aki orvos, azt mondja, hogy az emberek nem ismerik saját életük biológiai és egyéb vonatkozásait, s nem tudják, hogy miként befolyásolják ezek a tényezők életük változásait, egész életlátásukat, felfogásukat. Amikor azt mondjuk valakire, hogy „megjött az esze", az illető egyszerűen csak megöregedett. Hajlandó vagyok magamról is ezt hinni, s ez sok mindent megmagyaráz. Lehet, hogy nem rajtunk kívül, hanem bennünk van a hiba. Hogy is írta Herbert a Kékszakállúban? Künn az világ haddal tele, de nem abba halunk bele, Urak, Asszonyságok! Lehet, hogy egyszerűen átmeneti generáció vagyunk, amely be volt idegződve bizonyos életfeltételekre, bizonyos viszonyokra, és már amíg ki nem halunk, ezeknek a viszonyoknak, feltételeknek a megváltozása mindig is fájni fog. Látja, én ebben a közigazgatási üzletben nőttem fel és tanultam ki, és abban a világban, amikor egy évben 1500 bálra szállítottunk báli meghívókat. Vagyis 12 esztendős koromtól 29 esztendős koromig naponta dolgom volt a nagy ország sokezernyi kis helységnevével. És most már 18 esztendeje csak a megkisebbedett országgal van dolgom. De azért néha megesik, sőt elég sűrűn megesik, hogy felbukkan valahol egy régi helységnév, és nekem naponta újra kell felfedeznem, hogy Hódságot most Odzaci-nak hívják, mindenféle furcsa ékezetekkel, s hogy Eperjes ma Presov, és nem én szállítom már oda a báli meghívót. Azt mondják, az amputált láb tyúkszeme még sokáig fáj. így vagyunk ezzel is. Abban a Corvinában, amelyet elküldtem, van Maráinak

1 is egy cikke, ő szegény hiába gazemberezi le a kiadókat, s azok hiába eszik meg egymást, azon a tényen, hogy kezdő kiadó koromban a kartotékjaimból megállapítottam, hogy Désen vagy Zilahon a Herbert és a Mali könyveiből többet tudtam eladni, mint Szegeden és Debrecenben, változtatni nem lehet. Márai urbánus típusú, nyugati, városi stbi író. (Egy keresztény ismerősöm azt mondta egyszer nekem: van Pesten zsidó író elég, egy keresztény író ne írjon nekem zsidó könyveket. Az illető nem antiszemita, s Maráival kapcsolatban mondotta ezt.) Olyan kiadót Márai, akármit csinál is, nem fog tudni találni soha, aki megváltoztassa a csak 9 milliónyi magyarság városi könyvolvasó rétegének arányszámát az Összességben. Márpedig a Márai bajainak kulcsa példányszám kérdése, azé, amit a nyomdász és a kiadó úgy hív, hogy „auflag". Ez az egész baj. Pedig már megvolt ez a baj régen is. Herbert mondta egyszer, hogy ha egy német művész nem illik bele a berlini művészeti miliőbe, az elmehet Darmstadtba, Düsseldorfba, Kasselbe, Münchenbe stbi. De hova menjen el Pestről? És ő mondta azt is, hogy ha egy magyar generációban két operaigazgatónak való ember születik, akkor az egyiknek ki kell vándorolnia, vagy el kell züllenie. Hát ezek a dolgok nem javultak a megkisebbedett országban, s nem mondhatni azt sem, hogy korunk szellemi klímája használt nekik. De hogy az ember ezeken eméssze magát, azt a luxust csak fiatal korában engedheti meg magának. Az én koromban már nem győzi a szélmalomharcot energiával. Én már most arra rendezkedtem be, hogy csak elérhető célokat tűzök ki magamnak, s boldog vagyok, ha ezek egy kis részét el is érem114