Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

aratott. Hihetetlen könyvtömegek vannak felhalmozva a raktárakban, amelyek épp úgy nyomják a piacot, mint Kubában a kávé, s a termelés teljesen szemponttalanul halmozza tovább a tömegeket, csak azért, hogy forogjon az apparátus, és tovább is szükség legyen igazgatókra és lektorokra, meg ügynökökre. - A múltkor panaszolta nekem egy cégnek a vezetője, amely a vidéki könyvkereskedelem Belieferung)ával

2 foglalkozik, hogy éjjel tizenegyig dolgozik mindennap a személyzetével együtt a leszállított akciók expedícióján, s mivel az ő keresete 2-3-4 fülét e

gy-e

gy ilyen könyvön, a regiejét sem keresi meg, amellett pedig tisztán látja, mint devalválják a jó könyveket, és mint teszik tönkre a piacot. Talán érdekli önt a mellékelt lapban leközölt előadásom. Sajnos, két óra alatt ennyit tudtam kipofozni a másfél órás előadás sztenogramjából, de magam is ki akartam hagyni a konkrét példákat, mert azok nyomtatásban nagyon is keményen hangzottak volna. Énnekem senkire sem lehet támaszkodnom. A községeknél ma ugyanakkora kintlévőségem van, mint öt év előtt, ami azt jelenti, hogy a rossz adóinkasszó miatt akkor évi forgalmam egyharmada volt kint, ma kétharmada, tőkém tehát le van kötve. Kénytelen vagyok minden erőmet arra fordítani, hogy technikai felszerelésem állományát fenntartsam, megőrizzem a munkám színvonalát megtestesítő apparátust, az eleven részét is, szóval lehetőleg emberáldozat nélkül racionalizáljak. Kiadnom tehát nem lehet többé, legalábbis egyelőre, mert nem szabad olyan üzleteket csinálnom, ahol a befektetett 1000 pengőből 50 pengő folyik vissza, még ha ezeknek közvetett erkölcsi haszna van is. A Földessy-féle példa azonban azt mutatja, hogy ha a reális árhoz ragaszkodom, márpedig jobb tudomásom ellenére nem tudok másként tenni - levennem a más (tehát a részvényes, a bank vagy az állam, tehát a közösség) pénzéről szó -, akkor még a bérmunka is lehetetlenné válik számomra. Nem mindenki vállal és vállalhat olyan heroikus áldozatot, mint Földessy, egy általa helyesnek érzett színvonal kedvéért, és most volt olyan esetem, amikor egy pesti kiadó azért nem rendelt meg nálam két könyvet, mert - szerinte - nem lehet hat pengőt kérni egy könyvért, amikor a hasonló terjedelműek három pengőért kaphatók. A szebb kiállítás nem éri meg a differenciát, és a könyv így eladhatatlan. Igaza van neki. Persze, ha a kiadás nem Pudlspringerek

3 dolga volna, hanem megfelelő szempontú szak- és kultúrembereké, akkor ma harmadrésznyi könyvtömeg volna a piacon, illetve a raktárakon, és az eladható volna, mert egyik megfelelő szálakkal kapcsolódna a másikhoz, a könyvek önmagukat adnák el, amint ez külföldön is történik. - Akkor nem méretezték volna túl a grafikai apparátust, a kiadói apparátust sem, nem kellene azt ma szeméttel tömni, s akkor egy waggon könyvet el lehetne annyiért adni, amennyiből egy waggon könyvet újra elő lehet állítani. Ez olyan közgazdasági törvény, amelytől az orosz állami kiadó se tud eltekintem. - Itt azonban élnek még mindig abból, amit a régi, értelmesebb és tisztességesebb kiadók hagytak hátra, amíg egyáltalában élni lehet. Van egy merész álmom: tengerbe kellene szórni a kávét. A meglevő könyveknek felét vagy kétharmadát össze kellene állítani - levonva persze a feltétlen megsemmisítendő szemetet - nép- és munkáskönyvtárakba, s elajándékozni. Minden gyárba, minden tanyai iskola mellé oda kellene adni egy ilyen könyvtárt. így olyan helyre jutna ez a tömeg, ahol nem nyomja a piacot, mert hiszen ezek a rétegek nem vásárlók ma úgysem. De tíz év múlva közönség lenne ebből az olvasótömegből. - Az itteni népkönyvtár vezetője azt mondotta nekem, amikor azt kérdeztem tőle, hogy látogatják-e a könyvtárt: Kétféle ember van Gyomán. Az egyik ezt a könyvtárt már az utolsó betűig kiolvasta, a másik meg soha felénk se jön, akármit csinálunk vele. A gazdasági iskolai tanító kollégám pedig 99