Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Bevezetés. Békés megye az 1848—49-i forradalom és szabadságharc küszöbén

hivatalosan újjászervezett Békés megye a szomszédos Csongrád, Csanád, Arad megyékkel együtt csak a 18. század második évtizedétől kezdve indulhatott el a békés fejlődés útján. A hódoltság ideje és a felszabadító háborúk alatt elpusztult és elmenekült lakosság pótlása, illetve visszatelepülése csak a 18. század végére zárult le. (Meg kell jegyezzük azonban, hogy a hódoltság alatt korántsem érte akkora veszteség a megyét népességben, mint ahogy azt a szakirodalom a korabeli források kellő kritikája hiányában feltételezte.) A 19. század elejére szilárdult meg a megye települési struktúrája, újabb községalapítások azonban még ezt követően is történtek. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés után nagyjából az 1828-as országos összeírás idejéig alakultak ki azok a gazdasági, társadalmi viszonyok, amelyekkel a március forradalom küszöbén számolni kell. A megye földrajzi helyzete, a szabályozatlan folyók, a nagyobb kereskedelmi központoktól való távolság, az utak kiépítésének hiánya súlyos akadályt jelent az agrártermelés, és a kézműipar értékesítési lehetőségeit illetően. A kereskedelmi kapcsolatokat a gyulai, a békési és a békéscsabai, szarvasi vásárok és a környező nagyobb városok vásáraijelentették. A megyében 1848-ig számottevő gyáripar nem volt, a céhes ipar szervezeti kereteinek megszilárdulása az 1830-as évekre esett, az értékesítési nehézségek miatt azonban a megye nagyobb településeiben létrejött céhek állandó válsággal küzdöttek, éles harcot folytatva a céhen kívüli iparosokkal. A céhes ipar kereteit túlnövő vállalkozások finanszírozására pedig, éppen az értékesítési nehézségek miatt, nem akkumulálódott elegendő tőke sem a mezőgazdaság, sem a céhes ipar, sem a kereskedelem keretein belül. Ugyanakkor a majorsági földeken folyó földesúri árutermelés sem tudott komoly tőkeképző szerephez jutni. Az általános vonások bemutatásán túl Békés megye társadalmának vázlatos ismertetését is el kell végeznünk, utalva a legfontosabb gazdasági összefüggésekre. Természetesen csak olyan mélységben, amelyet az 1848-49. évi események megértése szükségessé tesz. A megye nemesi vezetése is hosszú történeti folyamat eredményeként jött létre abban az összetételben, amit a forradalom és szabadságharc előtt láthatunk. A megye 1715-ben történt hivatalos újjászervezésekor a szomszédos Bihar megyei nemességből hozta létre a tisztikart Löwenburg főispán.

1 A megyében élő kisszámú nemesség (1715-ben 9, nemességét okmányokkal igazolni nem tudó, 1720-ban 21, jobbágytelken gazdálkodó nemest írtak össze

2

) egésze, később zöme jobbágytelken gazdálkodó kisnemes, akikhez a XVIII. század folyamán újabb beköltözések során számos hasonló jogállású család csatlakozik. Számuk 1805-re 119-re emelkedik.

3 A megye politikai életében meghatározó szerepet azonban a nagybirtokos családok játszottak. A birtoklástörténeti adatok részleteinek mellőzésével elsősorban a Harruckern család és örököseinek meghatározó szerepére kell rámutatnunk. A megye területének nagyobb részét magába foglaló gyulai uradalmat a Harruckern család 1720-1798 között birtokolta.

4 Az 1798. február 24-én Bécsben történt nagy osztály eredményeként az addig egységes uradalom a leányági örökösök között 5 rátára osztatott fel. (A gyulai és a békési ráta a gróf Wencklieim, a szarvasi a Stockhammer és a Bolza, a szentesi ráta, amelybe Orosháza is tartozott, a Károlyi család, a csabai ráta az osztály után zálog, illetve vétel utján több család (Wenckheim, Károlyi, Stockhammer) kezére jutott, míg 1834-ben Ferdinándtól az öcsödi birtokrészt váró Podmaniczky, a kondorosit Stockhammer Johanna, a csabait pedig Csepcsányi Tamás, Szombathelyi Antal, Beliczay József és Bodroghy Pap József vette meg. (Az utóbbi négy kisbirtokos családból Szombathelyi Antal játszik majd meghatározó szerepet a megye