Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

sen tűrt rabigát elvállalni, - megvárja a védbizottmány Békés megye lelkes népétől, mely felfogá a küzdelem árát, és érette gyermekeit, eddig oly szívesen feláldozá, mely minden tennivaló készségét annyiszor és oly hűségesen bebizonyítaná, hogy kitűri a veszély utolsó csapásának rém szakát, és saját, s a jövő nemzedék boldogságának bizonyosságától lelkesülve az első jeladásra - a még honn maradt atya, testvér, rokon, fiatal és öreg, gazdag, vagy szegény, a felhívó szónak első hangjára, mint egy szív, egy lélek feltámadand kezébe ragadja meglevő fegyverének legártóbbikát, s megesküszik a kiállott kínok szörnyű emlékére, gyermekeinek, vérének, rokonának, nemzetének kiontott vérére - megsemmisíteni, tönkretenni mindazt, s egyszóval ártani, amint lehet mindannak, ki szabadságának, s magának az igazságos Isten teremtői céljának útjában állani vakmerő leendene. Valamint tehát a fenyegető veszély elhárítására nézve - megtámadt nemzetünknek nincsen más támasza, mint saját ereje, úgy a védbizottmány is a népfelkelés rendezését illetőleg mindenekelőtt csak abban látja meghatározni, és abban is határozza meg intézkedéseit, miszerént ezen végzés erejénél fogva kötelességébe teszi Békés megye bármely sorsú és korú fiának, minden különbség nélkül, mindenkinek, ki e hazában él, és élni akar, ki részese akar lenni azon boldogságnak, melyet elérni vágyunk - hogy az első jeladásra készen álljon, hova rendeltetni fog múlhatatlanul megjelenjen. Ehhez képest kötelességébe tétetik ezennel minden megyebeli községek elöljáróinak, lelkészeinek, s ki magában hatóerőt érez, e kötelesség szentségét a néppel felfogatni, s a végrehajtás iránt úgy intézkedni - ami egyébiránt a községi elöljáróknak a helybeli körülmények szerint saját belátásokra bizatik, hogy ami tói Isten óvjon! - de valósággal bekövetkeznék, a megyének és községeknek öszves népe, fegyverével kezében 24 óra alatt talpon legyen, rendelete helyére megindulhasson. Ezennel elrendeltetvén az is, hogy minden oly esetben, amidőn népfelkelési erőre szükség leend - polgári vezéri kötelességet teljesíteni a megye egyik alispánjának lesz feladata, - a hadi és védelem műtételeit pedig a nemzetőri őrnagy Okolitsnyi István intézendi. Ezekben pontosul a védbizottmánynak rendelete a fenyegető veszély elhárítására nézve általában véve, de minthogy seregünk számos voltánál, vitézségénél és ügyünk igazsága szerént Isten jóvoltánál fogva bizton reményelhetjük: hogy az általános népfelkelés szüksége talán nem is fog előállani, vagy legalább lehetnek körülmények, hogy a haza népünk erejének csak egy részét veendi igénybe - nehogy ezen esetek is készületlenül talárjának - a megye népének részletekben leendő kimozdítására a következőket talárja még a védbizottmány szükségesnek elhatározni: ugyanis Il-or Kötelességébe tétetik minden községi hatóságnak: a.) hogy félretévén minden egyebet, írják öszve a megyében s illetőleg községeikben található minden fegyverfogható egyént 18-ik évtől 60-évig és ezeket 3 szakaszba sorolják, éspedig az első szakaszba a 18-30 évi, a másodikba 30-40-ig, a harmadikba 40--60ig levőket. b.) ezen öszveírást f. hó 16-ik napjának reggeli 9 órájáig az alispáni hivatalhoz múlhatatlanul beküldjék. c.) Ezen öszveírásból kitétetvén a megyének öszves ereje, a közeledő veszély nagyságához, a rendeltetés helyének távolságához, áltáljában a szükség mivoltához képest a védbizottmány fogja meghatározni, a fent említett osztályok közül hánynak, és melyiknek keilend kimozdulni - a községi hatóságoknak itt eleve csak az hagyatván meg, hogy valamint az általános népfelkelésnél érintetett, itt is oly intézkedéseket tegyen, hogy akár456