Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

230. Orosháza, 1849. február 27. Károlyi György ügyésze a főszolgabíróhoz: az uradalom legfeljebb szeptember 29-ig hajlandó a nagyszénásiakkal újabb szerződést kötni Stummer Lajos Békés megyei Szolgabíró Úrnak! Hivatalos felszólítása folytán a nagyszénási haszonbéres földművelőknek az uradalommal mind az 1845-ik évben három évre kötött s múlt évi Sz[ent] Mihály napkor letelt szerződésük, mind pedig az újabban vélek csak egy évre megkötni kívánt szerződés az ./ . és .//. alatt ide rekesztve közöltetik.

1 Egyébiránt némi felvilágosítás és a nevezett haszonbéres földművelők és uradalom közti helyzetnek felösmerése végett szükségesnek láttam a következőket előadni: A nagyszénási haszonbéres földművelők az 1848-ik törvények meghirdetése után, magokat a volt úrbéres községekkel egyenlő sorsúaknak lenni képzelvén, az engedelmességet szerződésük 21-dik pontja ellenére nemcsak a közülök kinevezett volt felvigyázóknak, de az uradalmi tisztségnek is azonnal megtagadták, a 15-ik pont szerint kötelezett napszámokból többé egy napot sem szolgáltak, bort és pályinkát

2 pedig a 19-ik pont ellenére széltére mérni kezdettek. Felvilágosításukban s ezen visszaélésektül a jó útra térítésükben kifáradott az uradalmi tisztség, maga a tulajdonos, járásbeli megyei tisztség és megyei küldöttség, de az mind sikertelen volt. Folyamodtak ők magok (is)

3 tanácsért és utasításért több ízben a megye al- és főispánjához, bizottmányához, magához a minisztériumhoz is még múlt év június havában, miután azonban mindenütt azon választ nyerték volna, hogy contractualisták lévén, a szerződési feltételeket pontosan teljesíteni tartoznak - sem egyiknek, sem másiknak hitelt nem adva, megkezdett kihágásaik mellett továbbá is makacsul megmaradtak, s a szerződés elleni visszaéléseket tovább folytatták, s folytatják mai napig is. Az uradalom ily makacs emberekkel vesződni nem akarván, miután szerződésük ideje múlt évi Sz[ent] Mihály napkor különben is lejárt, elhatározta hogy többé vélek szerződésre nem lép. Minthogy azonban éppen azon idő táján midőn a szerződés ideje letelt, az Arad megyei oláhság mozgalmai miatt e vidéken népfelkelés rendeztetvén,

4 a haszonbéres földművelőknek is el kellett menniök, de közülök némely értelmesbek, oly Ígéretekkel, hogy majd a többieket is a jó útra térítik, a pusztán való további megmaradhatásért többször könyörögtek (is)

5 volna. Ezen közbejött események s Ígéretekkel az idő elhaladván, s az őszi napok bekövetkeztén, nehogy a meggondolatlan haszonbérlők vetés nélkül maradjanak, könyörületességből, azon reményben, hogy a józanabbak Ígéretei folytán majd csak sikerülend vélek egy évre szerződést kötni, megengedtetett nékiek, hogy az eddig művelt földeknek egy részében felibe őszi vetést tehessenek. De mi lett a következménye? Az, hogy miután a vetést megtették, a szerződés megkötése ellen ismét alaptalan kifogásokkal állván elő, attól ismét csak úgy mint előbb, vonakodtak. Minek következtében az uradalom közelebb múlt év végével őket a szerződés megkötése iránt törvényesen is megintetvén, a vélek kötendő .//. alatti szerződésnek pontjait nékiek kiadta. 382