Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
remanentialis 3 betegség ért utói, s tört ki rajtam? No de vigye a manó, csakis már hogy egészséges vagyok! Egy eseménydús napnak, milyet a história keveset mutat fel - hív ecsetelését megkísértem, ha elég képességet érzendek magamban most ezen fehérre írt feketének mázolása - úgy mondva - firkálása alkalmával. Történt pedig az Ó-Aradon február 8-án, amidőn az egész itt levő erő - miután látta, a 12000-re menő vad csorda nyomul előre felénk közeledve - kivonult. Öt generális vezérlete alatt jött 6 bataillon leininger, 4 2 bataillon granicsár 5 s a többi kiegészítő számig haramia rácokbul állott. Ezeknek körülbelől egyhatoda az ütközet dacára Új-Aradról beront Ó-Aradba, mit ki nem tartva már a mi tüzéreink retiráltak, 6 mert már a generálisunk 7 akkor jó eleve kivonult a városbul, s így a mieink fejetlenül maradva azt valának kénytelenek cselekedni. Ez alatt az idő alatt - déli 12 órától az ellenség elbizakodva szabadon dúlt és pusztított a városban, nem ügyelve arra, hogy ők általunk mindig megtámadtathatnak. Úgy is történt, a 29-ik zászlóalj, Asztalos 8 kapitánynak vezénylete alatt beront a városba, s oly szerencsésen, hogy a frontba felállított ellenségnek (:kikre véletlenül és nem várva történt;) a bal szárnya hegyére szuronyt szegezve rohannak, s amiután véggel estek a mieinknek - nem tudták magokat hírtelen összezavarodásokban arcba állítani - futamodásnak eredtek s ekkor már többek s (a) 9 hunyadi huszárok által is roppantul kaszaboltattak. Ez utóbbiak megmutatták azt is, mi hallatlan, hogy nemcsak a sík mezőn, hanem a városban, falak közt is hasznavehetők a bátor és kitartó huszárok. Az Úri utcában, a Bánfi házba bevonult vagy 40, de az mind egy lábig lekoncoltatott. Ezen megnevezett utca a piac, a zsidótemplom melletti tér, s a rácvárosnak a Winkler házhoz vezető utcája borzasztó színhelye volt a mészárlásnak. Mint a nádkéve, úgy hevertek a rácok élettelenül legyilkolva az utcákon a vértócsák közepében. Februárius 9-kén pedig egyes közhonvédek felszólítására, csupán hadnagy és főhadnagyok vezénylete alatt valami négyszázan összeszedve magokat - a többi ott tanyázó ellenségnek - minden ágyú és huszárok nélkül rohanva futottak a mieink. Ezt meglátva a már úgyis megrémült ellenség eszeveszetten futásnak eredt s ott is több mint 400 esett el az utcákon - hogy egy töltést, barrikádot lehetne holttesteikből csinálni. Elesett az a híres vezérök, Joannovits is. Honvédeink Új-Aradon vitézi tetteiket elvégezve még aznapon átjöttek, mert nekik az ottmaradás nem volt bátorságos mindamellett, noha Vingáig 10 bizonyosan elfutott az ellenség, s ha lovasság üzendi őket, elkergették volna Őket Temesvárig. így is megintettek a főparancsnok által minden ágyú és minden lovas fedezet nélküli átmenetökért. Mi mindezen diadalmakban - kivévén egy századot - kik aznapon előőrségbe valának kirendelve - nem részesültünk, mert a várbul a városba délig a roppant ágyúzást kitartva mint tartalék sereg a többiekkel együtt kivonulásra parancsoltattunk. Ez megtörtént, a város végén összeszedve elmaradt századainkat a legnagyobb rendben vonultunk Mácsára, 11 mely is másfél állomás Aradtól. Ide értünk aznap azaz 8-án esteli 9 órakor, természetesen gyalog, s már éjféli 11 órakor riadót dobolnak az egész zászlóaljnak Ó-Aradra való visszatérése végett ... hogy tetszik? ... volt részünk reggeli 7 óráig a folyvást kutyagolásban. Amint beértünk 9-én azon módon átfázva és fáradtan ismét egy utcában egész nap tartalék sereg valánk a szab[ad] csapátbeli lovasokkal, s estve pedig egész éjszakára a Maros partjára előőrségre valánk kirendelve - menetközben a Winkler házhoz tartva a meztelen 373
