Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
1849. június 30-án a gyulai járási főszolgabíró jelentette az állandó bizottmánynak, hogy Békéscsaba óvást emelt az ellen, hogy afőszolgabíró a rendezett tanácsú városban annak bevonása nélkül vizsgálatot folytasson. (BML Áll. Biz. ir. 927/1849.). A bizottmányi határozat a főszolgabírót a megye megbízott tisztviselőjének tekintette: intézkedéseinek a város köteles volt engedelmeskedni. - BML Áll Biz. ir. 927/1849. július 4. 1 ügyét (határozatát) 2 helyesen superrevisorium forum (felülvizsgáló törvényszék, -hatóság) 3 Betoldás az eredetiben 4 Ua. 198. Gyula, 1848. december 19. Békés megye válasza Kossuth Lajosnak az önkéntes csapat feloszlatása ügyében 1372/[1]848. Békés megye egyeteme Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökéhez Tisztelt Elnök Úrnak, folyó év december 16-ról 5002. sz[ám] a[latt] hozzánk intézett, s mai napon vett hivatalos levelére következőkben válaszolunk. Mit írt első alispánunk Máriássy ezredes úrhoz? A pár sorban idézett levelet mi egészben nem látva, bizonyosan nem tudhatjuk, azonban miután nevezett kormányzó tisztviselőnk önkéntes csapatunk felállítására a legbuzgóbban munkált, s folyó hó 4-én tőle, midőn ülésnyitó beszédét mondaná, jegyzőkönyvünkbe is befoglalt e szavakat hallók: „bün volna vitéz önkéntes csapatunk feloszlatását megemlítésbe is hozni." Ezekből ítélve nem lehet, nem szabad feltennünk róla, hogy önkénteseinknek hazahivatását kívánhatta volna. Egyébiránt önmagáért, ha szükségét látja, bővebben felelhetvén, fentebbieket az ő igazolására csak röviden megjegyezni tisztünknek tartottuk. Mi már bennünket, mint Békés megye közönségét illet, őszintén tisztelt Elnök Úrnak meglepő sorai csak azért nem hagynak fájdalmas érzelmeket kebleinkben, mert maga saját szavaiból meggyőződnék, hogy a kormány a haza szolgálatábani áldozatkészségünknek a veszély terjedéséhez képesti csökkenését nem hiszi, nem hiheti. Ezt vártuk és várjuk is azon kormánytól, melynek haza és nemzet iránti rendéthetlen hűségében, erélyességében, de egyszesmind igazságos voltában minden jő magyar ragaszkodólag bízik, melynek mióta a nemzet fennáll, legszebb elhivatás jutott, s e részben milliók szeme függ rajta üdvetvárólag! Nem soroljuk el, mit tettünk az összesküdt pártütők bűnös ármányának elnyomására, a hon és szabads*ág védelmére, mert hiszen mit magunkért, hazánkért és a nemzeti szabadságért teszünk, az nem több, mint a szoros kötelesség betöltése, s általánosságban csak annyit mondunk ki: „nincs mit félnünk Isten s ember Ítélőszéke előtt, nyílt homlokkal nézünk múltunkba s jelenünkbe, hazafiatlanságért nem lehet pirulnunk, s ha hű kezekkel jegyez a történetíró, hideg megfontolás után teendő (komoly) 1 bírálatáról sem 340
