Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

E pillanatban vett tudósítás szerint a szomorú hír bevalósult, Új-Arad be van véve, a mieink hátrálni kényszerültek - még nem tudjuk, hogy fog a harc tovább folytatni. Éjjelnappal egyenlően készen legyünk hazafiságtól és reménytől lelkesülve. Kelt mint fentebb. 1 oldalas, kézzel írt eredeti tisztázat - BML Németgyula város ir. szn. 1848. december 16. December 14-én Új-Arad előtt zajlott le újabb csata. A császári csapatok Erdélyből és Temesvár felől közeledtek Arad felé. Jelentős számú regurális gyalogság, dzsidások, közel 4 ezer román felkelő, 16 ágyú állott szemben Máriássy alig 6 ezerfőnyi seregével és egy ütegnyi tüzérségével. Máriássy ugyanis Új-Arad védelmére visszahagyta a békési önkéntesek egy részét, csapatait a Maros balpartjára átszállítva Új-Arad előtt a sáncokkal megerősített Szentmiklós községnél várta be a Lippa felől közeledő ellenséget. (Breit 1. 128.) Az ellenség ágyúzását az egy ütegnyi tüzérség nem tudta megfelelően ellensúlyozni, a cseh tüzérek közül is többen átálltak az ellenséghez. A dzsidások rohamának a harchoz nem szokott debreceni önkéntesek nem tudtak ellentállni, futva elmenekültek, miként az idevezényelt székely zászlóalj is. Az ugyancsak a magyar táborban levő lengyel légió sem volt képes megfordítani a csata sorsát. (Oláh I. 378-379.) Breit József szerint a székely zászlóalj menekülése volt a csatavesztés oka. (Breit 1. 128.) A minden oldalról körülvett magyar erők a Maroson épített ideiglenes hídon tódultak vissza, sokan a vízben lelték halálukat a visszavonulók közül. A menekülők áradatát a lengyelek és a békési önkéntesek fedezték, két ízben is visszaverve az ellenséget. (Oláh I. 381.) Breit József szerint Máriássy csapatainak vesztesége 40 halott, 64 sebesült, 150 fogoly és három ágyú lett. A vár őrsége heves kirohanással igyekezett magának utat törni a temesvári segélyoszlophoz. Ezt azonban a vár előtt hagyott békési nemzetőrök visszaverték. Máriássy csatavesztése folytán Új-Arad az ellenség kezébe került és a várnak Szánt élelmet, hadianyagot akadálytalanul tudták bejuttatni a védőknek. (Breit I. 128.) Az aradi vár ostromát Gaál Miklós

1 ezredes folytatta, eredmény nélkül. A csatavesztésben szerepe volt annak is, hogy az Aradra irányított Lehel huszárokat Bogyó Sándor kormánybiztos Orosházán feltartóztatta, hogy a földfoglaló mozgalom megtorlásakor elrettentő erőként jelen legyenek. (Oláh I. 381., Ember Gy. 1950. 150.) 1 Gaál Miklós (1799-1854) birtokos nemesi származású, a bécsi hadmérnöki akadémián végzett. 1848. tavaszán alezredes, az adriai tengermelléki erődök mérnökkari főfelügyelője. Október l-jétől nyugdíjaztatta magát, majd e hó közepétől Perczel seregének vezérkari főnöke. December 1-jétő! honvéd ezredes, december 14-e után az aradi ostromsereg parancsnoka 1849 február közepéig. 1849. január l-jétől tábornok, majd július 24-én nyugdíjazzák. Aradon 20 évi várfogságra ítélték, rabkórházban halt meg. (Bona 1983. 153.) 338