Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
Sőt a legméltóbb bosszankodással értettem azt is, hogy a közrendnek s a nép nyugalmának vétkes háborítói még az én nevemmel is vakmerően visszaélnek, s a népet azzal ámítják, mintha én a tulajdon szentségét sértő legelő foglalásokat helyeselném. Békés vármegye lakossai! Én a népnek barátja vagyok. A nép javáért éltem, munkáltam, tűrtem és szenvedtem egész életemben. A nép javáért teszem ki magamat most is a zsarnokság minden bosszújának, a nép javának kívánok élni utolsó lehelletemig. Ezeket nem dicsekvés gyanánt említem, mert a mit a népért tettem, nem érdem, hanem csak kötelesség. De említem azért, hogy elmondjam, mikint okom van kívánni, hogy az én szavamnak hidjetek, mert én nektek igazat szólok, mintha Isten ítélő széke előtt állanék. A martiusi törvények robotot, dézmát eltörültek, s a népet szabaddá tették. Ezen törvényeknek örvendeni senkinek több oka nincs, mint Békés vármegye népeinek mert ezen megye földjét az Isten termékenységgel, bőséggel áldotta meg s a martiusi törvények után Békés lakossainak csak munkás iparkodásra van szükségük, hogy jóléte vegye körül lépteiket, s a szabad hazának boldog gyermekei legyenek. Mi kik e törvényekéit, a népnek ezen szabadságáért közdöttünk, azt reményiettük, hogy Békés vármegye népe áldani fogja értök emlékezetünket, nem pedig azt, hogy a szabadságból féktelenségre fajul, s mert sokat nyert a törvény által, telhetetlen vággyal még más tulajdona után nyújtja ki erőszakos kezeit. A mint hallom, a legelő elkülönítéséveli elégedetlenségből származnak ezen nyugtalanságok. Erre azt adom tudtára Békés vármegye népeinek, mikint csudálkozni kell minden józan embernek, hogy a Békés megyei nép míg robotozott, s kilenczedet adott, a legelő elkülönítését jótéteménynek tekinté, most pedig miután szabaddá lett, e miatt is békétlenkedik, és éppen Békés vármegye népe békétlenkedik, hol egy-egy telek után annyi legelő van legtöbb helyütt, kihasítva, hogy az országnak számos vidékein egy-egy telek összesen nem megy annyira. 1 Azonban meg kell a népnek komolyan mondanom, hogy ha bár imitt amott oka volna is a legelő elkülönítésével meg nem elégedni, rabláshoz, erőszakhoz, foglalásokhoz nyúlnia nem szabad, hanem törvény útján kell panaszának orvoslását keresnie. Ahol legelő elkülönítés történt, vagy egyesség, vagy bírói ítélet által történt. Mind a kettőnek szentnek kell lenni, mind addig, míg bírói ítélet által meg nem változtatik. Panaszkodni szabad, a bírához folyamodni lehet, új pert kezdeni nincsen megtiltva, és a bíró ítélni fog az ország törvénye és az Isten igazsága szerint. Én pedig, mint az ország kormányának elnöke ügyelni fogok, hogy a népnek igazság szolgáltassák. De erőszakkal, önhatalommal felforgatni a megkötött egyességeket, a bírói ítéleteket nem szabad, mert ez nem volna egyéb, mint rablás, erőszak s a polgári társaság minden kötelékeinek össze szaggatása; mit a kormánynak tűrnie nem szabad, mert különben az ország egy rabló tanyává válnék, hol csak az erőszak, az ököljog uralkodnék, és nem a törvény, nem az igazság. Ti köztetek atyámfiai számosan vannak, kiknek peres ügyük volt más lakos társával; melly ügyet vagy egyesség útján magatok közt elitéztetek, vagy pedig a bíró elítélt. Mit mondanátok ahoz, ha már most a meg nem elégedő fél erőszakkal rajtatok menne, s 326