Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

182. Gyulavári, 1848. november 26. A vári elöljárók tiltakozása az uradalom óvása ellen Mélyentisztelt Első Alispán Úr! Folyó hó 22-től kelt, hozzánk intézett - a kímélet utolsó hangján írott - minden eddigi kihágásokat végképp eltiltó levelére az abban parancsolt jelentésünket, méltóztatik megengedni, ha tiszteletteljesen s őszintén a következőkben terjesztjük elő. A lakosság felrendeltetvén községünk házához s ottan népgyűlés tartatván, miután lakostársaink a kiadott rendeletet megértették, előttünk fogadást tettek, hogy volt Uraságunk birtokát oda fogják hagyni, mindnyájan, és hogy semmi erőszakoskodás útján György napon

1 túl az alább kifejtendő oknál fogva ezentúl nem folytatják. Ami az egyezkedést illeti, mi nem egyezhettünk volt Uraságunkkal, mert nem is tudtuk kívánságát, egyébiránt iparkodunk megtudni, hogy követelése mi lehetne, s annak nyomán eljárni kötelességünknek tartjuk. Különben a következőket, mint ezen tárgyra vonatkozókat, bátorkodunk alázatosan felmutatni. Mélyentisztelt Első Alispán Úr levele a lakosság előtt felolvastatván, abban az mondhatatlan rémülést okozott, annyival inkább, minthogy ami azon levél csatolmányaiban M[ező]berény községére - azt illetőleg - foglaltatik: lakosságunk úgy van meggyőzettetve, hogy olyakat nem követett el, mert a volt uraságunktól semmit erőhatalommal el nem foglalt, sem oly merényeket, mint a herényiek tettek, nem tett, minek tanúsításául szolgál azon tény, miszerint midőn a múlt hetekben némely lakostársaink a községünktől volt Uraságunk által elfoglalt, s szántóföldül használni szokott földből a volt uraság ekéjét kitiltani akarták, az akkori elöljáróság által az megakadályoztatott, s hogy a kétkedők jobban felvilágosíttassanak, mélyentisztelt Első Alispán Úrhoz tanácsadás, rendelet végett folyamodott, mi is megnyeretvén, s az illetőkkel a templom előtti meghirdetés által tudattatván, azzal terjesen megnyugosztaltattak, és nem történt semmi kihágás. De azon levélből következtettük azon szomorú körülményt is, hogy nékünk mind mélyen tisztelt Első Alispán Úr, mind a Honvédelmi Bizottmány előtt is nagyon elárultatva, s vádoltatva kelletik lennünk, mely vádakat nem tudván, csak azokat, melyeket gyanítunk - mivel az elöljáróság eleve tudósítva nem volt - lehet megérintenünk, úgy is az a mi szerencsétlenségünk, hogy kihallgattatásunk nélkül mondatik ki ránk a bűnös. Mihez képest, ha estek is némi kihágások s kicsapások egyesek által a volt uraság földjére, részint azért estek, mivel Mihály naptól

2 György napig a közös legeltetés eddig is gyakorlatban volt, részint azért, mert a volt Uraságunk jószágai is mindig becsapkodtak a mi helységünk rétjére, nemcsak, hanem a múlt nyáron mindig a mi ottani kut.unkon ittak, azt vágták, sőt sertései azt egészen öszvepocsékolták s feldúlták és abban tetemes kárt tettek, milyet a miénk nem okoztak. Mi ugyan ezeket a szomszédság kedvéért elnéztük, s nem szólaltunk fel ellene, vélvén, hogy hasonló méltánylásban részesülünk, de azt - mint a tapasztalás tanít - nem találtuk, sőt - mint - látszik - vádlóink még gyönyörrel, vagy talán kárörömmel néznék, ha elpusztításunkra katonaság küldetnék ki, mitől, amint őrizkedni kívánunk, úgy a jó Isten mentsen meg. Ha azonban volt Uraságunknak ezek terhére vágynak: mi elállunk György naptul mint feljebb tisztelettel nyílvánítánk - azon kikötéssel, hogy azután volt uraságunk marhái se lépjenek a mi részünkre. Mi az erdőt illeti: tagadhatatlan ugyan, hogy némely