Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

Megye befolyásával történendő választására utasítani - addig pedig a most ekképpen elválasztattat bitorolt állásától felfüggeszteni méltóztassék. Mély tisztelettel maradván A Tisztelt Megyei Bizottmánynak Szeghalmon d[ie] 11 Novembfris]

1 1848. alázatos szolgái id. Hajdú István jegyz. Pap Imre m.k. Simái János m.k. if. Hajdú István m.k. Kováts Albert m.k. stb összesen 61 aláíró 3 oldalas, kézzel írt eredeti tisztázat - BML Védbiz. ir. 811/1849., Áll. Biz. ir. 1153/ 1848. számon. Mindkét beadványt (vö. 168. dokumentum), az azokban foglalt állítások bizonyítására, vagy cáfolatára részletes kivizsgálás követte. Az ügyben eljáró főszolgabíró és a Szeghalmon élőmegyei esküdt jelentései nem tisztázták egyéretelmuen az előadott vádakat. Annyi kiderült, hogy az új elöljáróság, miután tagjai a község szegényebb lakosai közül kerültek ki, a módos gazdák erős ellenállása mellett működött, és a község valóban két pártra szakadt. A Csala Imre, megválasztott jegyző ellen felsorakoztatott vádak sem igazolódtak be egyértelműen. (Még a bizonyítványhamisítás sem, mert a meghallgatott három tanú közül kettő csupán hallomásból ismerte az inkriminált iratot.) A megyei állandó bizottmány 1848. november 13-i ülése ennek ellenére nem hagyta jóvá megválasztását, mivel a hivatala viseléséhez szükséges képesítéssel nem rendelkezett, személye erkölcsileg egyébként is kifogásolható volt, és a néphangulat lecsillapítása sem volt megerősítésével elérhető. Ezért új jegyzőválasztást rendelt el a bizottmány, Csala újraválasztását előzetesen megtiltva. (A választás december első napjaiban meg is történt, Soós József lett a község új jegyzője.) Eke Lajos több szeghalmi lakossal együtt a belügyminisztérium közigazgatási osztályáhozfolyamodott a megyei döntés megváltoztatására. A belügyminisztéium a megyétől kért vélemény alapján, 1849. május 6-án Debrecenben kelt leiratában helybenhagyta a megyei állandó bizottmány november 13-i határozata alapján tett intézkedéseket. Csala Imre 1849. március 1-én Madarász Lászlóhoz írt beadványában arról panaszkodik, hogy ellenségei gúnyiratot készítettek róla, és azt tanítványai között terjesztették. A belügyminisztérium által leküldött leiratra a megye újra elutasító választ adott, erre alapozva a minisztérium sem helyezte vissza hivatalába. 1849. áprilisában a református egyháztanács elbocsájtotta Csala Imrét állásából, mivel erejét más hivatal megszerzésére fordította és emiatt elhanyagolta iskolai kötelezettségeit. A lakosság tiltakozott az elbocsájtás ellen, ezért az egyháztanács az esperest hivatalhoz utasította az ügyet. A döntést az iratok hiányában nem ismerjük. (A jegyzőválasztás részletes feldolgozása: Jároli 1979. 204-210.) 1 november 11. napja 291