Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

lására megyei küldöttség kiküldetését a helyszínre. Az alispán augusztus 29-i válasza utasította a községet, hogy a lemondott bíróval kapcsolatos panaszait írásban terjessze elő az állandó bizottmány szeptember 1-i ülésére, jelezve, hogy az ezután tartandó vizsgálat alapján döntenek az választás jóváhagyásáról. Addig a már korábban kiadott rendelet szerint Hajdú István a bíró, és „törvényes állásába és hatásában háborgatni szorosan és felelősség alatt tilalmaztatik." (BMLAlisp. jkv. 802/1848.) 120. Szeghalom, 1848. augusztus 31. A szeghalmi nép panaszai Hajdú István bíró ellen 731. A Békési járás főszolgabírója esküdtjével együtt jelenti, hogy másodalispán Úr meghagyásához képest Hajdú István szeghalmi bíró ellen némely szeghalmi lakosok által elkövetett méltatlankodás tárgyában vizsgálatot teendők múlt hó 26-án a helyszínen megjelentek, azonban a nép ingerültsége, zabolátlansága, s dühvel határos indulatoskodása miatt kötelességükben el nem járhattak, miről midőn jelentésüket beadnák, egyszersmind a tisztviselői tekintélyt ennyire lealacsonyító féktelenség iránt - nehogy e veszedelmes példa tovább harapódzék - hatályos intézkedéseket téteni kérnek. Ennek kapcsolatában olvastatott a szeghalmiak panasza, melyet bírájok Hajdú István ellen előterjesztettek következő tartalommal: 1-ör Noha a tavaszi napokban a szeghalmi lakosok a fási határ megszemlélésére alig mentek ki 100-an, vagy annyian se voltak, mégis Hajdú István bíró azt állította, hogy 400-an is voltak, későbben pedig a katonaságot is, amint Baranya Mihály a község nevében is állította, ő hozta a falu rettentésére. 2-or A fási határ szemlélése után kevés napokkal a volt bíró, Baranya Mihály s D. Szívós János szeghalmi lakosokat, rajtok kívül még egynéhányat a helység házához hivatván, a fási szemlélődésért akasztófával fenyegette, káromította s akasztófára valózta. 3-or Szívós András pedig azt adta elő, hogy Hajdú István azt, amit a község kívánt, soha se teljesítette, s amit eszközölt is, azt is csak erőltetésből tette, ezt tudja az egész község. 4-er Vetési András azt adta elő, hogy a közjót nem munkálta, azért kényteleníttetett a lakosság a minisztériumhoz folyamodni, de nem is tette volna a helység a sok miniszteriumozást, de híjába nem volt bizodalma a bírájába - a tilalmat is mindég maga rontotta meg, a juhai most is a tilalmason vágynak. 5-ör Sz. Tóth János azt állította, amit a köztapasztalás is bizonyít, hogy más jószágait közadó alá kétszer is felszámláltatta, midőn a magáét egyszer se, a maga társának se hitt. 225