Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

108. Nagybecskerek, 1848. július 21. A megyei alispán levele a becskereki táborból a nemzetőrség helyzetéről és a felváltás előkészítéséről Békés megye Egyetemének! A békési őrsereg, példájára az egész országnak, kiállott azon szolgálatot tenni a Hazának, mely erejétől telhet - és jelenleg Becskereken van, hová Istennek hála szerencsésen érkezett, (talán felesleges említenem is, hogy habár meglepő volt is ily messzire való eltávozásunk, de Makón nem lévén ránk szükség, a miniszteri legelső parancsolat szerént is mellőzhetetlen kötelességgé vált).

1 A becskereki parancsnok Kis Emészt ezredes

2 örömmel fogadott bennünket, és Becskerek vidékének szánakozásra méltó, üldözött, magyar és német népe hálától könnyesült szemekkel - sokan említették előttem - miként holnapok teltek el, miólta a

3 volt első nyugodt éjszakájok - melyet megérkezésünk ólta szárnyaink alatt töltöttek. Holnap indul az egész megye (őrserege)

4 együtt Becskerektől 1 1/2 órányira táborba és jóllehet e tábor a vad ellenség táborátül mintegy 1 órára esik - ez mégse töltsön el az otthoniakból félelemmel senkit. Hadat őrsereggel kezdeni nem fogunk, az ellenség megtörésére sorkatonaság fog alkalmaztatni - és mi segítünk, amint csak tőlünk telhetik. Erő van itt elegendő, népünk szentül hiszi a győzelmet és bátrabb, elszántabb, mint hinni lehetett, van nem egy, ki alig várja, hogy szolgálhasson. Isten megsegít bennünket és dicső lesz az öntudat, elragadó az öröm - midőn hirdetve leend egyik ország szélétől a másikig, hogy Békés megye az elsők közt volt, mely a Haza védelmére kiindult, és kiindult oly számmal - melyet tekintve bizonyosan első és páratlan az egész országban, mely csak megjelenésével is képes leverni az ellenség bátorságát - és lelkesedést öntött a velünk együtt tartókba. Mikor Makón megszámoltatott seregünk, kimondhatatlanul aggódtam, miért vontam el annyi erőt az otthon maradt mezei munkától, miért kellett annyi vérző szívet hátrahagyni, holott talán kevesebb szám is elég lett volna - mindhatom soha nyugtalanabb napjaim és óráim nem voltak - fájdalmamban elmerülve, mindazon keserűséget, amely távozásunkat kísérte - saját lelkemen éreztem égni - elkábulva dőltem a föld puszta terére - mért nem figyeltem a legforróbb hazafias lelkesedés; és buzgalom közepedte az értelem hideg szavára is - hogy megfontoltam volna a következéseket - csaknem örömmel láttam távozni több aggódókat, és uraim mi más szemmel látom most a dolgokat. Ismét beteljesedett rajtam, ami annyiszor történt, hogy éppen az emelt fel, ami azelőtt levert, éppen az adta vissza tevékenységi erőmet, ami azelőtt felfogadtatá velem, hogy magamat örökre visszavonom. Most látom mily mondhatatlanul üdvös volt a rendelkezés, mi nagyobb számmal jönni, ám hiszen nem tagadhatja senki, hogy a Haza bizonyos megmentése a lehető legnagyobb erőtől függ - p[edig] amely erőtől függ a haza megmentése - attól függ saját életünk megmentése is, meglehet, jöhetnek oly körülmények, hogyha csak 2000-ren volnánk, aggódni tudnák rajta, miért nem vagyunk többen, sőt meg vagyok győződve, hogy a 2000 embernek élete csak azért sem lehet kockára téve, mert 4000-ren vagyunk. 206