Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
voltáról s átaljában az őrseregi működés köréről általunk és utánunk teljesen értesülve lennének. Mi tehát megyünk a lelkes és becsületes felszólításra, megyünk, hogy őket védjük, kik hátramaradtak, s így nem vélhetek oly igaz hazafit, ki az első felszóllításra ki ne állana, hanem teljes reményében vagyok - mit az egész őrsereknek tudtára is adtam, hogy sietni fog mindenki e kötelesség teljesítésébe részt venni, mert aki erántunk részvétlen maradhat, az polgári szabadságot nem érdemel. Azonban melyik legyen az a nap, melyen felváltásunk megtörténhet, a jövő héten teendő jelentésembe múlhatatlanul megírni fogom, ám hiszen csak vinni kell a kötelességet valakinek, pedig nem tagadhatom, hogy e napokba történtek velem olyanok, minél fogva feloldozottnak tarthatnám magamat, de most nincs helye panasznak, hanem lelkesítésnek, és minden méltatlanságok dacára, valamint hű szolgája vagyok hazámnak, így hű képviselője leszek Békés megye népének, míg nálam arra érdemesebb nem találtatik. A hírek kétségesek és bizonytalanok, csak annyi bizonyos, hogy az őrsereg csatának nem is állíttatik, hanem azt a katonaság teljesíti. Egyébként az ütközeti hírek mindég nemzetünk javára mondatnak történni. Mindezekhez képest Békés megye alispánját 7 arra kérném elutasítandónak, hogy minden héten kétszer okvetetlen bizottmányi ülés tartassák, hadd tapasztalhassuk a szeretetet és kapcsolatot erántunk, hadd tapasztalhassuk, hogy midőn mi az egész Hazáért elszántuk magunkat, akkor Békés megye is 3500 8 emberének sorsáról szívesen aggódik és gondoskodik. Isten áldja meg Önöket, s mégegyszer kérjük, rólunk megemlékezzenek. Kelt Makón július 19-én [1]848. Szombathelyi Antal sk. NB. jövő jelentésem a helyszínéről elejét veendi a szárnyaló haszontalan hírek[ne]k is - azért kérem sietve az egész megyével közleni. 4 oldalas, kézzel írt eredeti tisztázat - BML Áll. Biz. ir. 378/1848. Oláh György így rögzítette az eseményeket: Július 12-én délután öt óra körül érkeztek meg Tótkomlósra a megye nemzetőrei. Másnap hajnalban indultak tovább Makóra, ahonnan újabb parancs alapján Nagybecskerekre rendelték őket. A megye vezetői úgy értelmezték a nemzetőrséget Makóra kiküldő hadügyminiszteri felszólítást, hogy ott kell szolgálatukat ellátni. A nemzetőri szolgálatra vállakozók is abban a hitben voltak, hogy a megye szomszédságában kell táborozniuk, ezért nem készültek fel a nagyobb távolságra levő szolgálati hely elfoglalására. Hiányos fegyverzetük és a szakképzett katonai parancsnokok hiánya miatt a táborbaszállás a Délvidéken veszélyesnek bizonyult. A nemzetőrök körében tapasztalható elkeseredést a táborban nemzetőrként szolgáló első alispán úgy igyekezett levezetni, hogy tanácskozásra hívta össze a nemzetőröket a makói megyeháza gyúléstermébe, ahol elhatározták, hogy a kormányhoz küldöttséget küldenek, azzal a megbízással, hogy intézkedést kérjenek arra vonatkozóan, hogy a nemzetőröket megfelelő tisztek és fegyverzet nélkül ne kényszerítsék Becskerekre táborba szállani, mivel a feladatok teljesítése a táborozás kikötött három heti időtartamán túlnyúlna. A küldöttség Szabó János vezetése alatt fel is ment Pestre. A küldöttség visszaérkeztéig nemzetőreink Makón maradtak és fegyvergyakorlatokat végeztek. Július 18-án újabb tanácskozás volt, amelyen arról kellett volna dönteni, hogy a küldöttség eredménytelen útja esetén mit tegyenek. A tanácskozás alatt a városba érkező 204
